PÉTER, CANISIUS SZENT /Peter Kanijs/(1521, Nimwegen – 1597, Freiburg): németalföldi születésű katolikus teológus és filozófus, egyházi író, kontroverz-teológus, a németországi katolikus megújulás legjelentősebb alakja, "Németország apostola", jezsuita szerzetes. Ő volt a Jézus Társaság első német tagja, aki komoly szerepet játszott a rend németországi megtelepedésében, a német provincia és az első jezsuita kollégiumok megalakításában. Tevékenykedett egyházi szónokként és lelkipásztorként, de részese volt a korszak hitvitáinak, a reformáció ügyét tárgyaló birodalmi gyűléseknek és a Tridenti Zsinatnak is. Néhány éven keresztül szisztematikus teológiát tanított Ingolstadt és Bécs egyetemén; itteni tapasztalataira és a hitviták tanulságaira támaszkodva dolgozta ki három változatban is a katolikus tanítás lényegét röviden és közérthetően a hitben kezdők, a középiskolás fiatalok és a felnőtt közönség számára összefoglaló katekizmusait, amelyek évszázadokon át minden hasonló műfajú mű alapjául és mintája gyanánt szolgáltak. Élete utolsó éveiben ¤ M. Flacius Illyricus Magdeburger Zenturien című művét cáfoló munkán dolgozott, amelyben egyebek között Keresztelő Jánosról, a mariológia és a pápai primátus kérdéséről írt részletesen és alapos, értő elemzését adta a reformátorok teológiájának és a hitvitákban gyakran érvelési alapként szolgáló patrisztikus hagyománynak. XI. Pius pápa 1925-ben emelte az egyház szentjei sorába és egyháztanítónak jelentette ki.

Fő művei: De consolandis aegrotis, Vienna, 1554.; Catechizmus minimus, Ingolstadt: 1556.; Catechismus minor, Landshut: 1559.; Summa fidei christianae, 1566.; Landshut,; Commentaria de verbi Dei corruptelis, Landshut, 1571. Irodalom: J. B. Reiser: Canisius als Katechet, Kösel, München: 1882.; Görföl - Kránitz. (HP)