PÉTER, Alcantarai Szent /Juan Garavita, Juan de Sanabria/(1499, Alcantara – 1562, Arenas): spanyol katolikus teológus, misztikus gondolkodó, ferences szerzetes. A gyerekkorától erősen aszkéta-hajlamú P. 1515-ben lépett a ferencesek közösségébe. Rendi kötelékben folytatott teológiai és bölcseleti stúdiumait követően házfőnökként, provinciálisként, rendi vizitátorként a szerzetesi élet reformján és spirituális megújításán dolgozott. 1540-től egyik kezdeményezője volt a spanyol ferences közösség belső reformjának, amelynek eredményeképpen 1561-ben létrejött az általa megreformált kolostorok minoritának vagy alkantariánusnak nevezett, szigorú szabályzatú kongregációja. Nagyhatású lelki vezetőként és kiváló szervezőként P. számos új kolostort alapított, amelyekben a szerzetesek a korabeli spanyol misztika szellemében a külső, tevékeny élet és a bensőséges, imádságos meditáció együttes megélését tekintették céljuknak. Ebben a munkájában P. ¤ Ávilai Szent Teréz személyében talált segítőtársra, akinek sok éven át gyóntatója és lelki vezetője is volt. P. a jámborságot, az imádságos, meditatív életet a külső tevékenységgel egységben szemlélő misztikus és aszketikus elmélkedéseiben az eredeti ferences ideálokhoz való visszatérés programját hirdette és a spanyol barokk spiritualitásnak ¤ Luis de Granada által kiteljesített szellemiségét szólaltatta meg. A már életében a szentség hírében álló P. 1622-ben került a boldogok, 1669-ben pedig az egyház szentjeinek sorába.

Fő művei: Tratado de la oración y meditación, Salamanca: 1560.; Super psalmum miserere, Salamanca: 1561.; Breve introducción para los que comienzan a servir a Dios, Salamanca: 1560.; Petición especial de amor a Dios, Salamanca: 1560.; Oración devotissima, Salamanca: 1560. Irodalom: A. O'Connor: The Life of St. Peter of Alcántara, London: 1915.; A. Barrado Manzano: San Pedro de Alcántara, Barcelona: 1965.; A. Barrado Manzano: San P. A. Estudio documental y crítico de sua vida, Salamanca: 1962.; DictThéolCath. XII.; LThK. VIII. (HP)