PETAU, Denys (Petavius, Dionysus), (1583, Orleans - 1652, Paris): francia katolikus teológus és filozófus, jezsuita szerzetes, a párizsi College de Clermont tanára, a barokk skolasztika egyéni utakon járó képviselője. A maga korában a legjelentősebb képviselője volt a pozitív teológiának, a hittudomány művelése nem elsősorban spekulatív, hanem a történeti forrásokra, a teljes hagyományra kitekintő módszerének. P. kivette a részét kora hitvédelmi vitáiból: írt a janzenizmus ellen és vitázott ¤ A. Arnauld bűnbánat- és bűnbocsánat-felfogásával, nézetei megalapozására pedig számos dogmatörténeti írásában igyekezett rekonstruálni a görög patrisztika kegyelemtani felfogását. Ennek a szerzői programjának volt a betetőzése Dogmata theologica című nagy hittani szintézise, amelyben szisztematikus rendben, a teljes hagyományra, a Szentírásra és az atyák véleményére támaszkodva igyekezett kiegészíteni a hit kifejtésének a skolasztikusok által csak spekulatív úton megalkotott rendszerét. Kora nagy vitakérdésében, a kegyelem természetének, hatékonyságának és szükségességének kérdésében a jezsuiták által kedvelt molinista véleményhez állt közel, de nézetét nem teoretikus, hanem történeti érvekkel igyekezett alátámasztani. Bár P. vállalkozása komoly szellemi rokonságban állt ¤ M. Cano vagy ¤ R. Bellarmini eljárásával, működése a maga idejében igen csekély szellemi feltűnést keltett. Munkásságának újrefelfedezésére csak a 19. században került sor, amikor a római iskola kiemelkedő képviselői - ¤ G. Perrone, ¤ C. Passaglia, ¤ Cl. Schrader alkalmazni kezdték pozitív teológiai módszerét, ¤ J. A. Möhler és a katolikus tübingeni iskola által is ösztönöztetve arra, hogy a patrisztikus hagyományhoz való visszatéréssel alternatívát keressenek a skolasztika iskolás dogmatikájával szemben. P. fontosabb művei ennek köszönhetően a 19. század közepén, Passaglia és Schrader új kiadásai jóvoltából váltak részesévé a hittudományi diskurzusoknak.

Fő művei: De pelagianorum et semipelagianorum haeresi (Paris, 1631.); De la penitence publique et de la préparation a la communion (Paris, 1640); De Trinitate (Paris 1644); Opus de Theologicis Dogmatibus (ed. C. Passaglia et Cl. Schrader), PUG., Roma: 1857. Irodalom: C. Passaglia - Cl. Schrader in: Opus de Theologicis Dogmatibus, PUG., Roma: 1857.; W. Kasper: Die Lehre von der Tradition in der römischen Schule, Herder, Freiburg: 1962., Görföl - Kránitz. (HP)