PESCH, Tilman (1836, Köln – 1899, Valkenburg): német katolikus teológus és filozófus, a neoskolasztika korai képviselője, jezsuita szerzetes. Tanulmányai végeztével Feldkirch és Maria Laach rendi főiskoláin, majd 1876 és 1885 között hollandiai és belgiumi tanulmányi házakban volt a bölcselet professzora, élete utolsó évtizedét pedig Valkenburg főiskoláján töltötte. Tanári működése mellett P. jelentős teológiai közírói, publicisztikai és szerkesztői tevékenységet is kifejtett: szerkesztette a Stimmen aus Maria Laach című folyóiratot, írt népszerű apologetikai (Briefe aus Hamburg) és a mindennapi hitélettel foglalkozó cikksorozatokat, de egyházi szónokként és lelki vezetőként is hírnevet szerzett magának. Ennél a tevékenységénél is jelentősebb volt a skolasztikus bölcselet újraélesztése és népszerűsítése érdekében végzett munkája. Legismertebb, a skolasztikus bölcselet témáit szisztematikus rendben tárgyaló munkája a Philosophia lacensis sorozatának a logika, a természetbölcselet és a pszichológia témáit tárgyaló nyolc kötete volt, de külön művekben tárgyalta a hagyományos természetbölcselet és a modern természettudomány kapcsolatának, az élet keresztény bölcseletének vagy az emberi lélek természetének kérdéseit is, számos írásában pedig a középkor katolikus gondolkodásának rekonstrukciójához kínált történeti és elméleti adalékokat. Skolasztika-felfogása igen közel állt a neves idősebb rendtárs, ¤ J. Kleutgen véleményéhez, akivel együtt vallotta a filozófiai folyamat történeti folytonosságát és azt a meggyőződést, hogy ebben a folyamatban a középkor nagy szintézisei szellemi csúcspontot és teljességet jelentenek. Bölcselettörténeti tekintetben ezt a német idealizmus és annak katolikus adaptációi, ¤ G. Hermes és ¤ A. Günther törekvéseiről mondott éles bírálatával egészítette ki. Természetbölcseleti törekvései egyik fő irányát a materializmus és a darwini evolucionozmus bírálata jelentette, más tekintetben viszont igyekezett a skolasztikus hagyomány és a modern természettudományos szemlélet lehetséges harmóniáját a pozitivizmus és a relativizmus buktatóit elkerülve megtalálni. P. számos munkája még az 1910-es évek neotomizmusában is kézikönyvnek számított, ő maga pedig a konzervatív, akadémiai neoskolasztika egyik legjelentősebb német szerzőjének tekinthető.

Fő művei: Die Haltlosigkeit der modernen Wissenschaft. Eine Kritik der Kantschen Vernunftkritik für weitere Kreise, Herder, Freiburg: 1877.; Das religiöse Leben, Herder, Freiburg: 1878.; Institutiones philosophiae naturalis, 1-2., Herder, Freiburg: 1880-97.; Briefe aus Hamburg 1-2., Duncker, Berlin: 1883-84.; Institutiones logicales 1-3., Herder, Freiburg: 1888-90.; Christliche Lebensphilosophie. Gedanken über religiöse Wahrheiten, Duncker, Berlin: 1895.; Institutiones psychologicae 1-3., Herder, Freiburg: 1896-98. Irodalom: J. de Vries: Tlimann Pesch und die Philosophia Lacensis, Hochschule für Philosophie/München, Jahresbericht 1977/78.; Ch. Ph. Bd. 2.; LThK. VIII. (HP)