PATRIZI, Francis Xavier (1797, Roma - 1881, Roma): olasz katolikus teológus és egzegéta, jezsuita szerzetes, évtizedeken át a Collegio Romano biblikus és hebraista professzora, a római iskola híve, ¤ G. Perrone barátja és munkatársa. Művei zömében - komoly filológiai felkészültség birtokában, mérsékelten konzervatív szellemben, a modern történeti szemléletnek és a pozitív teológia hagyomány- és forrás-központú szemléletének teret engedve, a kor bibliai racionalizmusának radikalizmusát azonban elutasítva az ószövetségi és az újszövetségi Szentírás könyveit kommentálta, de írt a bibliai egzegézis és hermeneutika általános kérdéseiről is, biblikus szakemberként pedig közreműködött a szeplőtelen fogantatás dogmatizálásának előkészítésében. Életműve legfontosabb részét evangélium-kommentárjai jelentik, de foglalkozott a zsoltárok magyarázatával és a páli teológia kérdéseivel, néhány munkájában pedig az aszketika és a misztika témáit tárgyalta.

Fő művei: De interpretatione scriptararum sacrarum 1-2., PUG., Roma: 1844.; De Evangeliis 1-3., Herder, Freiburg: 1853.; In Joannem commentarium, PUG., Roma: 1853.; De immaculata Mariae origine, PUG., Roma: 1853. Delle parole di San Paolo: In quo omnes peccaverunt, PUG., Roma: 1876. Irodalom: W. Kasper: Die Lehre von der Tradition in der römischen Schule, Herder, Freiburg: 1962. (HP)