PASTOR, Ludwig (1854, Aachen – 1928, Innsbruck): német katolikus történész, egyháztörténész és diplomata, a pápaság történetének kutatója. A gazdag lutheránus kereskedőcsaládból született P. fiatalon katolizált és ekkor lett a konzervatív, nagynémet politikai katolicizmus híve. Löwen, Bonn, Berlin és Bécs egyetemén tanult történelmet, végül pedig tanulmányait a porosz kultúrharc idején Innsbruckban fejezte be. 1881-ben itt kapott kinevezést az egyetemes történelem professzorává és ekkor kezdett hozzá a pápaság történetét feldolgozó monumentális művének kidolgozásához. 1901-ben lett a római Osztrák Történeti Intézet igazgatója, ami a munkájához nélkülözhetetlen vatikáni forrásokhoz való hozzáférést is biztosította számára. Az első világháború kitörése után kényszerűen visszatért Innsbruckba, 1919-től azonban Ausztria vatikáni követeként ismét Rómában élt és diplomáciai feladatai ellátása mellett fejezte be egyháztörténeti szintézisének kidolgozását. P., aki szándéka szerint a pápaság históriájának katolikus szellemű szintézisét kívánta nyujtani, valójában ¤ L. Ranke protestáns szemléletű munkájával polemizálva, a klasszikus német historizmus szellemében dolgozta fel a pápaságnak az avignoni fogság kezdetéről a francia forradalomig illetve a pápai államnak a francia csapatok általi 1799-es bekebelezéséig terjedő históriáját. E szintézis fontos szemléleti alapját jelentette a pápaság intézménye iránti lojalitás, a reformáció és az ellenreformáció korának a katolikus megújulás értékei mentén történő bemutatása vagy a reneszánsz korszak a korábbi történetírásénál árnyaltabb ábrázolása. P. alig titkoltan apologetikus szándékú, a politika-, az esemény-, a diplomácia- és a kultúrtörténet bőséges forrásanyagát feldolgozó, de irodalmilag is igényes szintézise máig is nélkülözhetetlen forrás a középkori és újkori római egyház történetének megértéséhez. Másik jelentős, az újkori német történelmet feldolgozó munkájában R. a nagynémet egységet és a katolicizmus folyamatos jelenlétét hangsúlyozva a porosz birodalmi historicizmus ellensúlyozásának feladatát igyekezett magára vállalni, kisebb írásaiban pedig a reneszánsz és a reformáció idejének történelmi alakjairól készített portrékat.

Fő művei: Geschichte der Papste seit dem Ausgang des Mittelalters (1305-1799), 1-22. Freiburg: 1886-1933.; Tagebücher, Briefe, Erinnerungen, Heidelberg: 1950.; Geschichte des deutschen Volkes seit dem Ausgang des Mittelalters 1-8., Freiburg:1893-1924.; Zur Beurteilung Savonarolas, München: 1898.; Ein Beitrag zur politischen und kirchlichen Geschichte des 19. Jahrhunderts, Kempten: 1924.; Charakterbilder katholischer Reformatoren des 16. Jahrhunderts, Kempten: 1924. Irodalom: Cl. Bauer: L. v. P. Ein Profil in: Gesammelte Aufsatze, Wien: 1957.; Adriányi G.: Az egyháztörténet kézikönyve, Budapest: 2001.; Gergely J.: A pápaság története, Budapest: 1985. (HP)