PARACELSUS /Philippus Theophrastus Bombastus von Hohenheim/ (1493, Einsiedeln – 1541, Salzburg): német humanista, orvos, ezoterikus bölcselő, természettudós, alkimista és heterodox teológiai író. Középfokú tanulmányait Villachban végezte, ezt követően pedig Európa számos egyetemén megfordult. Orvosi képesítését végül Ferrara egyetemén szerete meg 1516-ban, ezt követően pedig katonaorvosként Spanyolországtól Svédországig bejárta szinte egész Európát. 1524-ben Salzburgban kezdett először állandó orvosi praxist, 1525-től pedig néhány évet Strassburgban töltött. A már ekkor kuruzsló, alkimista és veszedelmes eretnek hírében álló P. innen 1527-ben Baselbe menekült, ahol a város alkalmazta hivatalos orvosaként és medicínát tanított a helyi egyetemen. Orvosi hírnevét itt jelentősen gyarapította a szifilisz gyógyítására alkalmazott sikeres eljárása, a napi tapasztalatra és megfigyelésre támaszkodó orvostudományi elvei, okkult és alkimista nézetei és platonizáló misztikája azonban sok ellenséget is szerzett a számára. P. jellegzetes reneszánsz egyéniség, polihisztor tudós volt, aki élete utolsó másfél évtizedében városról városra vándorolt, miközben sorra adta ki részben már német nyelvű orvosi, bölcseleti, természettudományi sőt teológiai írásait. Vándorlása során megfordult Breslauban, Bécsben, Münchenben, Augsburgban, Nürnbergben, élete utolsó esztendejét pedig Salzburgban töltötte. P. bölcseleti és teológiai munkái tanúbizonysága szerint szinte teljesen érzéketlennek mutatkozott a reformáció eszméi iránt. A kereszténységgel kapcsolatos nézeteit inkább egyfajta platonizáló univerzalizmus, a vallási megújulás iránti általános fogékonyság és fokozott szociális érzékenység jellemezte, miközben egyszerre törekedett a hagyományos teológiai szemlélet és a természettudományok összhangjának megteremtésére és a hagyományos misztika és apokaliptika saját okkult és ezoterikus látásmódja szerinti értelmezésére.

Fő művei: Die grosse Wundartzney, Augsburg: 1536.; Astronomia Magna, Augsburg: 1537.; Philosophia Magna, Basel: 1567; Kleine Wundartzney, Strassburg: 1608; Bücher und Schriften 1-10. (Hrsg.: J. Huser), Basel: 1589-1591. Irodalom: E. Schubert–K. Sudhoff: Paracelsus Forschungen 1-2., München: 1887-89.; F. Hartmann: Theophrasus Paracelsus als Mystiker, Basel: 1903.; LThK. VIII.; RGG. V.; NewCathEnc X.; BBKL. VI. (HP)