PALMIERI, Domenico (1829, Piacenza - 1909. Roma): olasz katolikus teológus és filozófus, jezsuita szerzetes, a Collegio Romano falai között a római iskola szellemi nyitottságából a konzervatív neoskolasztika felé átmenetet jelentő nemzedék képviselője, ¤ A. Ballerini és ¤ J. B. Franzelin tanítványa és kollégája. Pályája kezdetén egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozott, majd a Collegio Romano filozófiaprofesszoraként a skolasztikus metafizika témái és a skolasztikus módszer elemzése érdekelte. Ebben az alkotói korszakában a pápai hatalomról és az egyház lényegéről, a természetfeletti létrendről, a kegyelemről közölt értekezéseket és a dogmatörténet és a dogmaértelmezés kérdéseiről jelentetett meg írásokat. 1880 után néhány évre a jezsuiták maastrichti tanulmányi házába kerülve főként szentírástudományi kérdésekkel kezdett foglalkozni; bibliai kommentárokon dolgozott, ezt a tevékenységét pedig a század utolsó éveitől a kibontakozó modernizmus körüli biblikus vitákban kamatoztatta, amelynek folyamatában több, ¤ A. Loisy nézeteit támadó írást is közzétett. Az 1880-as évektől - visszatérve Rómába - korábbi tanártársa, A. Ballerini morálteológiai hagytékát gondozta, szakértőként a Penitentiaria bírósági munkáját segítette, közben pedig Dante-kommentárokon dolgozott, a modernista válság körüli szellemi csatározásokban viszont már nem nyilvánított érdemben véleményt.

Fő művei: Institutiones Philosophica 1-3., PUG., Roma: 1874-76.; Tractatus de Creatione et de Pra cipuis Creaturis, PUG., Roma: 1878.; Se i come i sinottici ci danno Gesu Cristo per Dio, PUG., Roma, 1885.; Tractatus de Romano Pontifice cum prolegomeno de Ecclesia, PGU., Roma: 1880. Irodalom: W. Kasper: Die Lehre von der Tradition in der römischen Schule, Herder, Freiburg: 1962.; Ch. Ph. Bd. 2. (HP)