PALLAVICINI, Pietro Sforza (1607, Parma – 1667, Roma): olasz katolikus teológus és egyháztörténész, a Collegio Romano falai között ¤ J. de Lugo tanítványa, a Tridenti Zsinat utáni barokk tudományosság jelentős képviselője, egyházmegyés pap majd 1637-től jezsuita szerzetes, 1657-től bíboros. Papi majd szerzetesi élete első szakaszában római kongregációk munkatársa volt majd a Collegio Romano tanára lett, Lugo bíborosi kinevezése után pedig annak dogmatikai tanszékét vette át. Itteni működése éveiben dogmatikát, morálteológiát és egyháztörténelmet egyaránt tanított; a dogmatikai kérdéseket a mérsékelt molinizmus, a morális témákat a probabilista szemlélet szellemben tárgyalta, az egyháztörténetben meg a források lelkiismeretes feltárását tekintette alapvetőnek. Széleskörű irodalmi működése során írt kommentárokat ¤ Aquinói Szent Tamás műveihez, dogmatikai traktátusaiból pedig terjedelmes gyűjteményt tett közzé. P. szépíróként is tevékenykedett: Ermenegildo martire című, a római szemináriumban színpadra is állított, verses és prózai változatban is kidolgozott tragédiája a jezsuita iskoladráma műfajának egyik első, klasszikus darabja. P. tudományos tevékenységének gerincét mindezek ellenére az egyháztörténeti stúdiumok jelentették. Foglalkozott a jezsuita rend történetével, VII. Sándor pápa uralkodásának első éveiről pedig a kortárs történész szemszögéből készített beszámolót. Legjelentősebb vállalkozása a Tridenti Zsinat történetének megírása volt. Ezt a munkát pápai felkérésre készítette. Lapjain a protestáns oldalról megfogalmazott vádakra és a szervita P. Sarpi ellenségesen elfogult zsinattörténetére kívánt válaszolni. Műve sokszor védekező hangvételűre sikerült ugyan és nem mentes az elfogultságoktól sem, de alapos levéltári anyagon alapuló adatközlései révén sokáig ez volt a Tridenti Zsinat történetének leghitelesebb, legjobb feldolgozása, amelyre olyan történészek is gyakran hivatkoztak, mint ¤ L. Ranke vagy ¤ F. A. Zaccaria.

Fő művei: Ermenegildo martire, Roma: 1644.; Assertiones theologicae 1-5., Roma: 1649-52.; Istoria del Concilio di Trento 1-2., Roma: 1656-57.; Lettere dettate del cardinale Sforza Pallavicino, Roma: 1668. Irodalom: DictThéolCath XI. (HP)