PAGNINUS, Santes (1470, Lucca – 1541, Lyon): itáliai katolikus teológus, biblikus és hebraista, dominikánus szerzetes. Fiesoli kolostorában, Firenze mellett tanult teológiát és bibliai nyelveket és itt egyebek között ¤ G. Savonarola is a tanárai között volt. Tanulmányai végeztével, amelyek során a héber írásmagyarázat és a rabbinikus irodalom ismeretére is szert tett, Pistoia, Firenze és Lucca rendi közösségeinek volt az elöljárója, 1508-tól pedig Rómában tanított bibliai nyelveket. Itt zavartalanul dolgozhatott ¤ Szent Jeromos Vulgata-fordításának általa még 1495 körül elkezdett revízióján, amelynek munkálatai során nem a görög szöveget, hanem a héber eredetit vette alapul. Az évtizedeken át finomított szöveg végül 1528-ban került először kiadásra és egyes megoldásait még ¤ M. Luther is figyelembe vette a maga bibliafordítói munkája során. P. ezen túl közreadott egy bibliai hermeneutikát is, amelyben a korai középkor írásmagyarázó hagyományát igyekezett feleleveníteni, héber lexikona pedig a rabbinikus tudományosság filológiai eredményeit foglalta össze a keresztény szakemberek számára. E művei megalkotása közben a reformáció szellemiségét következetesen elutasító P. 1521-ben távozott Rómából; 1524-től Lyonban élt, élete utolsó másfél évtizedét pedig az Alpokban, Valle d'Aosta vidékén, az ottani valdensek és lutheránusok közötti missziós és karitatív munkával töltötte, közben pedig az ókeresztény bibliamagyarázat megoldásait tanulmányozta és csokorba gyűjtötte az atyák ószövetségi hivatkozásait, idézeteit, parafrázisait.

Fő művei: Isagoge ad linguam graecam capessendam, Roma: 1525.; Hebraicae institutiones, Roma: 1526.; Thesaurus linguae sanctae sive Lexicon Hebraicum in quo Judeos, speciatimque Kimchium in libro radicum secutus est, Roma: 1529.; Catena argentea in Pentateuchum 1-6., Roma: 1536. Irodalom: G. Pagnino: Vita di S. P., Roma: 1653.; RGG. V.; LThK. VII. (HP)