OTTO, Rudolf (1869, Peine – 1937, Marburg): német lutheránus teológus, indológus és vallástörténész, az általános és összehasonlító vallástudomány fenomenológiai irányzatának egyik megteremtője. Erlangen és Göttingen egyetemén a liberális teológia szellemében tanult hittudományt és az irányzat legjelentősebb alakja, ¤ A. Ritschl hatott rá a leginkább. Több külföldi utazást és a nemkeresztény vallások megismerését célzó stúdiumokat követően 1904-ben Göttingen egyetemére nyert professzori kinevezést, 1911-12-es, Kínát és Indiát is érintő világkörüli útja után pedig Breslau majd Marburg egyetemén lett a szisztematikus teológia – dogmatika és etika – tanára és az oktatástól csak 1929-ben, megromlott egészségi állapota miatt vonult vissza. O. sokrétű tudományos érdeklődése kiterjedt a lutheri reformáció liberális interpretációjára, a klasszikus német filozófia vallásbölcseleti törekvéseinek elemzésére és néhány alapvető dogmatikai kategória értelmezésére, kutatásai igazi terepét azonban a kereszténység és más vallások kapcsolatának, a keleti vallások metafizikai és morális elveinek tanulmányozása és a vallási jelenség lényegét érintő kérdések tárgyalása jelentette. Életművének legfontosabb részét a ¤ Fr. Schleiermacher vallásbölcseletére és a modern fenomenológiai filozófiára támaszkodó vallástudományi munkája, A Szent jelentette, amely máig is az általános vallástudomány fenomenológiai irányzatának alapműve. O. a vallásban, mint sajátos érzelmi és egzisztenciális állapotban a Teljes valóság titokzatosságával, a numinozummal való találkozás rettenetes élményét, a mysterium tremendumot teszi meg a vallási tapasztalás alapjának. Ez a vallási tapasztalat tárja fel a Szent, mint az embert és világát körülölelő transzcendens teljesség realitását és ez az a felismerés, amelyre az ember hittel, elfogadással, vallásossággal válaszol. Ebben az értelmezésben tehát a vallás az alapját jelentő Szent jelenségeiben való megmutatkozása és az arra adott emberi válasz együttese. O. ezen felismerése vált a későbbi vallásfenomenológiai iskola (¤ G. van den Leeuw, ¤ R. Heiler, ¤ R. Pettazzoni, ¤ G. Widengren, ¤ M. Eliade) vallásértelmezésének és vallástudományi rendszerezésének alapjává.

Fő művei: Die Anschauung vom Hl. Geiste bei Luther, Göttingen: 1898.; Leben und Wirken Jesu nach historisch-kritischer Auffassung, Göttingen: 1902.; Naturalistische und religiöse Weltansicht, Göttingen: 1904.; Kantisch-Fries'sche Religionsphilosophie, Göttingen: 1909.; Das Heilige, Göttingen: 1917.; Aufsatze, das Numinose betreffend, Göttingen: 1923.; Westöstliche Mystik, Göttingen: 1926.; Die Gnadereligion Indiens und das Christentum, Göttingen: 1930.; Sünde und Urschuld, Göttingen: 1932.; Reich Gottes und Menschensohn, Göttingen: 1934. Magyarul: A szent, Budapest: 1997. Irodalom: Th. Siegfried: Grundfragen der Theologie bei R. O., Stuttgart: 1931.; R. Schaeffler: Religionsphilosophie, Stuttgart: 1983.; M. Eliade: A szent és a profán, Európa, Budapest: 1987.; M. Eliade: Az eredet bűvöletében, Cartaphilus, Budapest: 2002.; RGG. IV. (HP)