OSIANDER, Lucas (1534, Nürnberg – 1604, Stuttgart): német lutheránus teológus, ¤ A. Osiander fia. Königsberg és Tübingen egyetemén tanult teológiát, 1555-től pedig lelkészi szolgálatot vállalt. 1563-ban Stuttgartban lett prédikátor, rövidesen udvari hitszónok, egyháztanácsos, a würtembergi választófejedelem gyermekeinek nevelője. 1598-ban kegyvesztett lett az udvarnál és Esslingenbe vonult vissza. O. kora egyik legnépszerűbb prédikátora volt, aki beszédeiből, közötte a korai abszolutizmust élesen bíráló megnyilatkozásaiból több kötetet adott közre, bibliai kommentárja pedig különösen a gyakorló lelkipásztorok között aratott nagy sikert. Dogmatikai műveiben ¤ J. Brenz teológiai nézeteit követte, egyháztörténészként pedig a Magdeburgi Centuriákból készített kivonatokat. A gyakorlati lelkipásztori munkában elsősorban a gyülekezeti éneklés kérdései foglalkoztatták; a zsoltározás elmélete és gyakorlata egyaránt érdekelte. O. részese volt kora egyházpolitikai életének és hitvitáinak is: így egyik megszövegezője volt a Maulbronni Egységformulának, szereplője az 1586-os montbéliardi és az 1594-es regensburgi disputáknak, amelyeken az ortodox lutheranizmus álláspontját képviselte. O. kora jelentős lutheránus kontroverz-teológusai közé tartozott, aki számos vitairatban támadta a kálvinizmus kegyelemtani és úrvacsoratani felfogását és a jezsuita rend által képviselt dogmatikát és ekkléziológiát és folyamatosan fáradozott a lutheránusok hitvallásos egysége megteremtésén.

Fő művei: Christliche Predigt auss dem Lobgesang Hannae 1 Sam., Nürnberg: 1557.; Compendium Hebraicae Grammaticae, Nürnberg: 1569.; Widerlegung der vermeindten Ableitung, Nürnberg: 1569.; Christlicher kurtzer und grundlicher Bericht, Nürnberg: 1571. ; Explicationes in Bibliam 1-9., Nürnberg: 1574-1586. Irodalom: RGG. IV.; LThK. VII. (HP)