OSIANDER, Andreas (1498, Hof – 1552, Königsberg): német reformátor, sok vonatkozásban önálló szellemi utakat kereső lutheránus teológus. Ingolstadt egyetemén bibliai nyelveket és talán teológiát tanult; 1520-ban pappá szentelték Nürnbergben, ahol rövidesen csatlakozott ¤ M. Luther mozgalmához. 1524-től ¤ J. Brenz társaságában már lelkészként irányította a város protestánssá tételét és később egyik szerzője volt a helyi lutheránus egyházi rendtartásnak is. O. már az 1520-as évek elejétől éles támadásokat intézett ¤ H. Zwingli úrvacsora-felfogása ellen, Lutherrel pedig a fejedelmekkel szembeni lázadás jogát védelmezve keveredett vitába. A Brenz – féle ubiquitas-vitában O. lelkésztársa nézetét támogatta, az 1530-as évektől pedig egy olyan önálló megigazulás-tant dolgozott ki, amely nem Krisztus engesztelő halálának és Isten ítélő hatalmának hitéből, hanem Krisztus isteni természetének az embert átformáló belső hatásából vezette le az üdvözülést. A nézetei körül kibontakozó és a melanchtoniánus értelmezés diadalát hozó Osiander-vitában csaknem teljesen elszigetelődött és túlzó spiritualizmusát kálvinista részről is elutasították. O. 1548-ban az interim elleni tiltakozásképpen elhagyta Nürnberget és Königsbergbe távozott, ahol a teológia professzoraként tanított haláláig. Dogmatikai munkái és vitairatai mellett O. népszerű prédikáció-gyűjteményt is megjelentetett, készített egy terjedelmes evangélium-harmóniát, 1543-ban pedig saját előszavával kiadta N. Copernicus híres munkáját, a De revolutionibus orbium coelestiumot.

Fő művei: Von dem einigen Mittler Jesu Christo und Rechtfertigung des Glaubens, Königsberg: 1551.; Ob es wahr und glaublich sey, dass die Juden der Christen kindt heymlich erwürgen und ihr Blut gebrauchen, Nürnberg: 1540. Osianders Werke 1-6., Gütersloh: 1975. Irodalom: E. Hirsch: Die Theologie des Andreas Osiander, Tübingen: 1919.; G. Seebass: Das reformatorische Werk des Andreas Osiander, Nürnberg: 1967.; Görföl - Kránitz. (HP)