ORSI, Giuseppe Agostino (1692, Firenze – 1761, Roma): olasz katolikus teológus és egyháztörténész, dominikánus szerzetes, fontos egyházkormányzati tisztségek viselője, 1759-től bíboros. Fiatal éveiben rendje firenzei konventjének filozófia- és teológia-tanáraként a jezsuita morálteológusok laxista nézetei elleni vitában jeleskedett. Rómába kerülve a pápai udvar hivatalos teológusa lett, majd az Index-Kongregáció titkára, Magister Sacri Palatii, bíborosként pedig mint a Szentszék hivatalos történetírója elsősorban a jazsuita teológia pragmatizmusa és laxizmusa, a gallikanizmus szaparatista törekvései elleni küzdelmet tekintette fő feladatának. Ekkor született meg sokkötetes, bár befejezetlenül maradt és az eseményeket csak Kr. u. 600-ig tárgyaló egyháztörténeti szintézise, amelyet a gallikán szellemű Cl. Fleury munkájának kiigazítására szánt és amelyet később rendtársai 1587-ig folytattak. O. egyháztörténete sokáig a 18. századi barokk egyháztörténet-írás reprezantatív alkotásának számított, bár az utókor túlságosan terjengősnek, felszínesnek, a történetírói előadás eredetiségét nélkülözőnek ítélte. Kisebb munkái közül említést érdemel ¤ Pedro de Soto kegyelemtani nézeteit elemző munkája és több, a pápai hatalom természetét vizsgáló írása, számos szisztematikus dogmatikai értekezése pedig a korábbi tomista iskola szellemi hagyományainak konzervatív szemléletű folytatásáról tesz bizonyságot.

Fő művei: Dissertatione dogmatica e morale contro l'uso materiale delle parole, Roma: 1727.; Dimonstrazione Teologica, Milano: 1729.; De Petri a Soto ejusdem ordinis... Roma: 1734.; De Romani Pontificis in synodos oecumenicas et earum canones potestate, Roma: 1740.; Della Istoria Ecclesiastica 1-21., Roma: 1746-62. Irodalom: DictThéolCath. XI. (HP)