ALBERT von ORLAMÜNDE (1230, Orlamünde – 1300 k., Magdeburg): német skolasztikus teológus és természetfilozófus, dominikánus szerzetes. Életéről keveset ismerünk, annyi azonban feltételezhető, hogy filozófiai és teológiai tanulmányait németországi rendi tanulmányi házakban, talán éppen a köldi studium generale keretében végezte és évtizedeken keresztül rektorként bölcseletet tanított a magdeburgi rendházban. A. irodalmi működése révén azok közé a kompilátorok közé tartozott, akik jelentős skolasztikus mesterek művei alapján hasznos tankönyveket állítottak össze. Így A. szerzője vagy összeállítója volt a később Philosophia pauperum vagy Summa naturalium címen emlegetett összeállításnak. Ez a városi és káptalani iskolák számára készült rövid és népszerű összefoglalás lényegében ¤ Albertus Magnus természetfilozófiai műveiből készült kivonat volt. A természetbölcselet, a természetismeret és a lélekfilozófia témáit tárgyaló kötetet A. didaktikus szempontok szerint állította össze, egyszerű formában mutatva be a doctor universalis életművét. Mester és tanítvány szoros kapcsolata a magyarázata annak is, hogy A. műve helyet kapott a régebbi Albertus Magnus kiadásokban.

Fő művei: Philosophia pauperum; Alberti Magni Opera Omnia XXI. (P. Jammy), Lyon: 1654. Irodalom: M. Grabmann: Die Philosophie pauperum, BGPhMA 20/2., Münster: 1918.; LThK. I. (HP)