ORELLI, Hans Conrad von (1846, Zürich – 1912, Basel): svájci német kálvinista teológus, biblikus, hebraista és vallástörténész, az összehasonlító vallástörténeti iskola egyik megteremtője. Lausanne, Zürich, Erlangen és Tübingen egyetemén tanult teológiát, bibliai nyelveket és a két utóbbi városban ¤ F. Delitzsch és ¤ J. T. Beck növendéke volt. Tanulmányai lezárását rövid lelkészi szolgálat követte, egy kisebb zürichi kitérő után pedig 1872-től Basel egyetemén lett az Ószövetség és az összehasonlító vallástörténet professzora. O. biblikusként a történetkritikai iskola szélsőségeit elutasító konzervatív, a szövegeket isteni önközlésként szemlélő álláspontot képviselt, ám ez sem akadályozta abban, hogy széles történeti és filológiai összefüggésben értelmezze a bibliai hagyományt. E témába vágó művei között számos héber filológiai munkát is találunk, legjelentősebbek azonban az ószövetségi próféták írásait kommentáló könyvei. Úttörőnek bizonyultak a maga idejében O. összehasonlító vallástörténeti kurzusai, amelyek vezérfonalául egy ősi, eredeti isteneszme folyamatos, fejlődő jelenlétét igyekezett kimutatni a világ vallási kultúráiban. Szakmai ténykedése mellett O. publicistaként, lapszerkesztőként, közéleti emberként is kivette a részét kora történéseiből; különösen elkötelezte magát a missziós munka és a vallásközi párbeszéd ügye mellett, az általános és összehasonlító vallástudomány fórumainak megteremtése érdekében pedig nemzetközi fórumokon is vállalt szerepet.

Fő művei: Die hebraischen Synonyma der Zeit und Ewigkeit genetisch und sprachvergleichend dargestellt, Leipzig: 1871.; Der nationale Charakter der alttestamentlichen Religion, Zürich: 1871.; Die Unwandelbarkeit des apostolischen Evangeliums, Basel: 1879.; Das Buch Ezechiel und die zwölf kleinen Propheten ausgelegt, Nördlingen: 1888.; Allgemeine Religionsgeschichte, Bonn: 1899.; La valeur religieuse de l'ancienne Testament, Paris: 1905. Irodalom: BBKL. VI. (HP)