OLLÉ-LAPRUNE, Léon (1839, Paris – 1898, Paris): francia katolikus filozófus, laikus gondolkodó és publicista, az Ecole Normale Supérieure professzora, a korszak őt klerikalizmussal vádoló francia kormányai ellenében a katolikus filozófia és kultúra elkötelezett szószólója. O. filozófiáról és vallásról vallott felfogására elsősorban ¤ Maine de Biran, ¤ Gratry és ¤ Ozanam nézetei hatottak és ő is a korszak mérsékelten liberális katolikus gondolkodóinak "aktív vallásosságot" hirdető nézetei mellett foglalt állást. Pályája kezdetén nagyobb munkában elemezte ¤ Malebranche felfogását és Descartes racionalizmusát. Művei visszatérő témája volt az értelem valódi természetének az újkori szekuláris racionalizmus véleményétől megkülönböztető értelmezése; ebben a törekvésében O. komolyan támaszkodott ¤ J. H. Newman gondolataira. Morálfilozófiai írásaiban Arisztotelész felfogását pártolta Kant nézetei ellenében, a kortárs filozófiákról értekezve pedig a természetes valláson alapuló keresztény gondolkodás létjogosultsága mellett érvelt a deizmus, pozitivizmus különféle formái ellenében. Publicisztikai szerepet vállalt a katolikus érdekek védelmében akkor, amikor XIII. Leó pápa és a francia kormány között az 1890-es években politikai-egyházpolitikai kenyértörésre került sor, utolsó éveinek a kereszténység életképességét alátámasztó írásai pedig már a keresztény gondolat és a modern életfilozófiák találkozása jegyében fogantak. Utolsó, már csak halála után kiadásra kerülő tanulmányai a harcos apologéta alkotásai, bölcseleti hagyatéka pedig tanítványa, ¤ M. Blondel révén lelt folytatóra.

Fő művei: La Philosophie de Malebranche 1-2., F. Lacan, Paris: 1870.; De la Certitude morale, F. Alcan, Paris: 1880.; La Prix de la vie, F. Alcan, Paris: 1894.; La Vitalité chrétienne, F. Alcan, Paris: 1901. Irodalom: M. Blondel: Léon Ollé-Laprune, Aubier, Paris: 1899.; Ch. Ph. Bd. 1. (HP)