OLEVIAN, Caspar (1536, Trier – 1587, Trier): német reformátor, a hitújítás kálvinista irányzatának képviselője. Orléans és Bourges egyetemén jogtudományt tanult, rendívüli lelki élmények hatására azonban 1558-tól érdeklődése a hit dolgai és a teológia felé fordították. Genfben ¤ Kálvin előadásait hallgatta, de ¤ H. Bullinger és ¤ Th. Beza is a mesterei közé tartozott. Trierbe visszatérve latint tanított a városi iskolában és prédikálni kezdett, ám hitsorsosaival együtt rövidesen távozni kényszerült a katolicizmushoz visszatérő városból. Pfalz fejedelmének meghívására Heidelbergben lett a dogmatika professzora, városi lelkész és udvari hitszónok, a helyi, kálvinista szellemű egyházi rendtartás kodolgozója. 1576-ban, a lutheránus irányzat győzelmét követően innen is távozni kényszerült, 1584-ben pedig Herborn akadémiáján kapott tanári állást, ahol ¤ J. Piscator és ¤ J. Althusius társaságában dolgozott. 1586-ban vezető szerepet játszott a herborni szinódus tanácskozásain, amelyek a délnémet kálvinizmus megerősödését szolgálták. A korszak egyházpolitikai csatározásaiban és hitvitáiban jelentékeny szerepet vállaló O. dogmatikai elveiben a szövetség-teológia nézeteit vallotta, egyházszervezeti kérdésekben pedig a presbiteriális és a konzisztoriális felépítés között igyekezett kompromisszumot találni és erősen hangsúlyozta a helyi egyházak autonómiájának, szervezeti és hitelvi önállóságának elvét. O. a maga korában Kálvin elveinek legjelentősebb németországi képviselője volt, aki egzegetikai munkáiban is igyekezett a kálvini megigazulás-tannak, a szentségekről és az egyház természetéről vallott elveknek érvényt szerezni. A halál egy szerencsétlen elesés miatti belső sérülések következtében, élete és egyházszervezői sikerei delelőjén érte.

Fő művei: De substantia foederis gratuiti inter Deum et electos, Herborn: 1585. Irodalom: J. F. G. Goeters: Caspar Olevianus, als Theologe, Herborn: 1988.; K. Barth: Einführung in den Heidelberger Kathekismus, Zürich: 1960.; BBKL. VI. (HP)