OLEARIUS, Johannes (1546, Wesel – 1623, Halle): német lutheránus teológus, a protestáns hitvallásos egység és a lutheránus ortodoxia megteremtésének élharcosa, egy jelentős lutheránus lelkész-dinasztia megteremtője. Marburg és Jéna egyetemén tanult teológiát és bibliai nyelveket, ezt követően pedig Königsberg és Helmstedt egyetemén volt a teológia és a héber nyelv professzora. 1581-ben lett Halle szuperintendense, a városi iskola tanára és a helyi templom lelkipásztora. Ebben a minőségében jelentős szerepe volt abban, hogy heves viták után Anhalt lelkészei is csatlakoztak a ¤ M. Chemnitz és ¤ J. Andreae által kidolgozott lutheránus egységformulához, amelyet O. a szigorú, ortodox lutheranizmus szellemében értelmezett, a későbbiekben pedig az így megteremtett egység szellemét védelmezve igyekezett határozottan a közvetítésteológia álláspontjára helyezkedni és J. Andrae törekvéseit támogatni. Teológiai írásaiban O. visszatérő témája volt a katolikus nézetek, különösen a pápai primátus elleni polémia és a kálvinista hitértelmezéstől való elhatárolódás, az ágostai hitvallás tételeinek védelmezése, a bűnbocsánat és a megigazulás fogalmának elemzése. Írásainak viszonylag csekély teológiai eredetiségét ellensúlyozza, hogy O. meghatározó szerepet játszott Halle és Magdeburg egyházi rendtartásainak megszövegezésében, a szász-anhalti lutheránus egyházszervezet konszolidációjában.

Fő művei: De Poenitentia, Helmstedt: 1579.; Oratio in obitum Jacob Andrae, Helmstedt: 1580.; De papatu fugiendo et augustana confessio. Vetinenda orationes duae habitae in scholae Halensi, Halle: 1592.; Warnung und Bericht wider der Calvinischen Verwüstung, Halle: 1597. Irodalom: RGG. IV. (HP)