OLDENDORP, Johannes (1487, Hamburg – 1566, Marburg): német lutheránus jogtudós, a protestáns természetjogi felfogás klasszikus képviselője. Rostock, Köln és Bologna egyetemén tanult, 1516-tól pedig Greifswald és Frankfurt egyetemén volt a jogtudomány professzora. Ezt követően városi tanácsnokként és jogászként Rostockban és Lübeckben is megfordult, ezt követően pedig több német egyetemen volt ismét a jog professzora, Marburgban az egyetem rektora, szervezeti és tanulmányi rendjének megújítója, jelentős tudományszervező és egyetempolitikus. Műveiben O. jogfilozófiai, államtudományi és szociális kérdésekkel, jogtörténettel és a természetjog és a természettörvény értelmezésével egyaránt foglalkozott. Humanista műveltségének megfelelően O. írásaiban az antik jogi hagyományhoz nyúlt vissza és komoly filológiai módszert dolgozott ki a régi jogforrások értelmezésére. Jogelméleti nézeteinek alapját az a meggyőződés jelentette, amely a változhatatlan és örök emberi jogokat és a velük egyet jelentő emberi szuverenitást az isteni és a természetjog valamint a jogi méltányosság elveiből vezette le, ám ezen források között nem feltételezett a skolasztikus jogelmélet értelmében hierarchikus kapcsolatot, hanem úgy vélte, hogy közöttük csak teológiailag értelmezhető lényegi egység áll fenn. Ezzel a formulájával O. jogelmélete a korai reformáció organikus jogfelfogása klasszikus megfogalmazásának, egyben azonban a jogelméleti humanizmus kiteljesedésének is tekinthető.

Fő művei: Opera omnia, Basel: 1559. Irodalom: P. Macke: Das Rechts- und Staatsdenken des Johannes Oldendorp, Köln: 1966.; RGG. IV. (HP)