OETINGER, Friedrich Christoph (1702, Göppingen – 1782, Murrhardt): német lutheránus teológus és teozófus, a pietizmushoz és a protestáns misztika hagyományaihoz közelálló gondolkodó. Tübingen egyetemén tanult teológiát és orvostudományokat és ekkor ismerkedett meg a wolffiánus racionalizmus e korban divatos nézeteivel, amelyeket ezoterikus-kabbalisztikus eszmékre és ¤ J. Böhme misztikájára hagyatkozva élesen elutasított. Spirituális vonzalmának engedve 1729-ben ¤ A. H. Francke pietizmusával ismerkedett Halléban, 1733-ban pedig Herrenhutban ¤ N. v. Zinzendorf közösségét látogatta meg. Ezt újabb, lipcsei és hallei orvosi és teológiai tanulmányok követték, 1738-tól azonban lelkipásztori állást vállalt és élete végéig különböző gyülekezetekben szolgált. Írói működése érett korszakában O. a pietizmus követője volt, de annak eszméit az élet és a természet böhmei misztikájának elemeivel ötvözte. Eklektikus rendszere ennek megfelelően egy olyan philosophia sacra, amelyben a fejlődő, a természetben és a történelemben kibontakozó élet fogalmából vezeti le és veti össze a Szentírás tanúbizonyságával a hit alapvető kategóriáit. Rendszerének fontos eleme az a rejtett panteizmus, amely a valóságot teljes egészében átható isteni jelenlétből értelmezi a megtestesülés és a megváltás tanítását és az isteni hatalom kibontakozását Krisztus ezeréves uralmában véli beteljesedni. O. misztikája a maga korában alig hatott, ám később a német klasszika számos gondolkodója merített gondolataiból.

Fő művei: Abriss der evangelischen Ordnung zur Wiedergeburt, Halle: 1736.; Inquisitio in sensum communem et rationem, Halle: 1753.; Theologia ex idea vitae deducta, Leipzig: 1765.; Samtliche Schriften 1-5., Halle: 1855-64. Irodalom: C. A. Auberlen: Die Theosophie F. Ch. Oe. Leben und Briefe, Jena: 1859.; J. Wallmann: A pietizmus, Kálvin, Budapest: 2000.; RGG. IV.; Görföl - Kránitz. (HP)