NORDEN, Eduard (1868, Emden – 1941, Zürich): zsidó származású német lutheránus klasszika-filológus és vallástörténész. Filológiai és történeti tanulmányait Berlin és Bonn egyetemén végezte. 1895-től Greifswald majd Breslau egyetemén volt a klasszika-filológia professzora, 1906-tól 1936-ig pedig a berlini egyetemen tanított, számos tudományos közéleti tisztséget is viselt és a német ókortudomány egyik legtekintélyesebb alakjának számított. 1936-ban a nemzetiszocialista kormányzat származása miatt állásából elmozdította; élete utolsó éveit így emigrációban, Zürichben töltötte. Az ókortudomány szinte minden ágával foglalkozó N. legjelentősebb irodalomtörténeti munkája az antik széppróza fejlődését időrendben feldolgozó, máig is mértékadó szintézise, de számos művében foglalkozott az aranykori latin költészet alkotásaival és írt rendszeres latin irodalomtörténeti munkát is. Vallástörténeti írásai közül különösen jelentős Vergilius IV. eklogáját elemző munkája, amelyben az Augustus és Jézus születése közötti párhuzamokat valamint a római irodalom és a klasszikus mitológiai hagyomány közötti érintkezési pontokat igyekezett megtalálni. N. a kereszténység korai történetével összefüggő, a kortárs bibliatudomány formatörténeti módszerét is felhasználó kutatásokat is folytatott. Így hallatta a szavát a Testimonium Flavianum hitelessége körül kibontakozó vitában és külön művet szentelt a kereszténységgel egyidős misztériumvallások és a római császárkorban kiteljesedő vallási szinkretizmus vizsgálatának, a római világban élő vallási kultúrák kölcsönhatása elemzésének.

Fő művei: Beitrage zur Geschichte der griechisen Philosophie, Leipzig: 1893.; Die antike Kunstprosa 1-2., Berlin-Leipzig: 1898.; Einleitung in die Altertumswissenschaften, Leipzig-Berlin: 1910.; Agnostos Theos. Untersuchungen zur Formengeschichte religiöser Rede, Leipzig: 1913.; Die Geburt des Kindes, Leipzig-Berlin: 1924. Irodalom: BBKL. XVIII. (HP)