NIKETASZ PAPHLAGON /Niketasz David/ (885, Paphlagonia – 950 k., Konstantinápoly): bizánci teológus és bölcselő, jelentős egyházi szónok, feltehetően laikus. Konstantinápolyban tanult retorikát és bölcseletet és ekkor keveredett abba a vitába, amely VI. Leó császár negyedik házassága és az azt támogató pátriarchai álláspont körül bontakozott ki a bizánci szellemi életben. Egy később elveszett, a császári házasságot élesen támadó pamflettje miatt N. két esztendőt kolostori fogságban töltött, amelyről töredékesen fennmaradt életrajza őrzött meg emlékeket. Életének későbbi alakulása lényegében ismeretlen: ránk maradt, zömében kiadatlan és vitatott szerzőségű írásaiban Dávidnak, Krisztus szolgájának nevezi magát, ami szerzetesi névként, de a zsoltárköltő Dávid királyra való puszta utalásként is értelmezhető. Főművére, az ószövetségi zsoltárokhoz írt kommentárjaira utalva élettörténetét megíró névtelen tanítványa mindenesetre "új Dávidnak" nevezi. Beszédei és költeményei alapján N. a régi, klasszikus, az antik hagyományon alapuló stílus képviselője volt a korabeli bizánci irodalomban; mintegy ötven művészien kidolgozott homiliája maradt fenn különféle gyűjteményekben és számos régi szent legendáját is feldolgozta. A neki tulajdonított művek sorában találunk egy Szent Ignác életrajzot és kommentárokat ¤ Nazianzoszi Szent Gergely költeményeihez, levelei pedig a politikai és teológiai viharokat kavaró tetragámia-vita fontos dokumentumai.

Fő művei: J.-P. Migne: Patrologia graeca CV.; G. Dorival: Le Commentaire sur les Psaumes de Nicétas David, Rev. Ét. Byz., Paris: 1981. Irodalom: BBKL. VI. (HP)