NIKETASZ SZTETHATOSZ /Pectoratus/ (1000 k., ? – 1070 k., ?): görög ortodox teológus, szerzetes, ¤ Új Teológus Szent Simeon életrajzírója. Fiatal gyermekként lépett be a bizánci Studiosz kolostorba, ahol Simeon, a jeles misztikus kedvenc tanítványa és elkötelezett követője lett. Mestere üldöztetése idején ő is kolostora elhagyására kényszerült, ahová csak 1025 után térhetett vissza és egy látomás hatására ekkor látott hozzá fő művének, Simeon életrajzának megírásához. A következő évtizedekben az isteni fényesség misztikája jegyében számos aszketikus traktátusban értekezett az égi hierarchiáról, a paradicsomról, a hitben való helyes megismerésről és az emberi élet értelméről és bevezetést készített Simeon himnuszainak gyűjteményéhez. A keleti és a nyugati egyház közötti, szakadáshoz vezető 1053-54-es válság idején a római egyház dogmaértelmezését már korábban is bíráló N. jelentős szerephez jutott: 1054 tavaszán, a felek közötti megbékélés érdekében ünnepélyesen vissza kellett vonnia a nyugati egyház értelmezését bíráló néhány tételét, a végső szakítás megtörténte után viszont már a pártiárka és a császár támogatásával folytathatta a latin és az örmény egyház elleni polémiáját, amely elsősorban a Szentlélek származásának témájában és néhány liturgikus és aszketikus témában marasztalta el az ellenfeleket. N. ezekkel az írásaival az egyházszakadás utáni keleti hitvédő és hitvitázó irodalom klasszikusává lett, élete utolsó évtizedéről azonban megbízható adatokkal már nem rendelkezünk.

Fő művei: Un grand mystique byzantin. Vie de Syméon le nouveau théologien (Orientalia Christiana, 12.), Roma: 1928.; Migne. PG. 120.; Opuscules et lettres (SC 81). Irodalom: K. Schweinburg: Die Textgeschichte des Gesprachs mit den Franken von Niketas Stethatos, Wien: 1934.; DictThéolCath. XI. (HP)