NIKEPHOROSZ BLEMMÜDÉSZ (1197, Konstantinápoly – 1272, Emathia): görög ortodox teológus, filozófus és orvos, a bizánci császárság nikaiai korszakának jelentős alakja. Szülővárosából az 1204-es latin invázió elől menekülve Nikaiában tanult teológiát, filozófiát és orvostudományokat és orvosi gyakorlatot is folytatott. 1233-ban Palesztinába indult, de csak Ciprus szigetéig jutott el. 1235-ben pappá szentelték és szerzetesi közösségbe lépett, közben pedig tanárként szerzett hírnevet magának. 1237-től a Szentföldön tartózkodott és hosszabb időt Ephezoszban törlött, 1244-ben viszont egy, a császár erkölcsi feslettségét bíráló szentbeszéde miatt a birodalom elhagyására kényszerült. 1248-ban Ephezosz közelében megalapította Emathia kolostorát, amelyet élete végéig apátként irányított. N. ettől kezdve csak ritkán, hivatalos egyházi ügyekben hagyta el kolostorát; nem vett részt a kor politikai életében és a pátriárkai kinevezést is visszautasította, viszont széleskörű írói tevékenységet fejtett ki. Különös kultúrtörténeti jelentőségű az 1260-as évek közepén írt önéletrajza és az a bizánci irodalomban ritkaságnak számító királytükör, amelyet Theodor Laszkarisz császárnak ajánlott. N. köztiszteletben álló, igen termékeny, polihisztor szerzőként foglalkozott filozófiai, logikai, fizikai, természet- és orvostudományi témákkal is, teológiai munkáiban pedig a korabeli vitáktól és egyházpolitikai intrikáktól tartózkodva a keleti szerzetesi teológia spiritualitás hagyománya szellemében alkotott és foglalt állást.

Fő művei: Patrologia graeca 142.; Scriptorum Graeciae Orthodoxae Bibliotheca Selecta I. (ed. H. Laemmer), Leipzig: 1864.; Nicephori Blemmydae Autobiographia sive Curriculum Vitae, Wien: 1984.; Nikephorou Blemmydou Apódeixis, Leipzig: 1985. Irodalom: LThK. VII.; BBKL. VI. (HP)