NIÉLLIUS, Carolus (1576, Wesel – 1652, Amsterdam): németalföldi kálvinista teológus, a remonstráns mozgalom egyik szellemi vezetője. Marburg, Herborn és Leiden egyetemén tanult teológiát, ezt követően pedig csaknem két évtizeden keresztül a vallon emigránsok kölni és utrechti közösségének lelkészeként szolgált. Teológiai írásaiban és lelkipásztori munkájában N. kezdettől ¤ J. Arminius követője, a kettős predestinációt elutasító és az emberi akarat szabadsága mellett állást foglaló remonstráns mozgalom követője volt, amely az 1610-es években éles vitában állt a főleg ¤ F. Gomarus és ¤ G. Voetius által képviselt ortodox kálvinizmussal. Amikor az 1618-ban Dordrechtben megtartott zsinat a remonstránsokat elítélő határozatot hozott, másokkal együtt őt is felfüggesztették lelkészi állásából. Ezt követően N. aktív részese volt a remonstráns testvériség megszervezésének és irodalmi tiltakozásának az ortodoxia ellenében. Állam- és vallásellenes tevékenység vádjával letartóztatták és 1623-ban életfogytiglani fogságra ítélték. Barátai segítségével 1631-ben sikerült megszöknie Loevenstein várából, a következő évtől pedig kihasználva az arminiánusok üldözésének alábbhagyását az amsterdami remonstráns gyülekezet prédikátoraként lépett a nyilvánosság elé. 1643-tól tanított az immár önálló és a hatóságok által is megtűrt remonstráns egyház amsterdami szemináriumában és barátja, ¤ J. Uytenbogaert társaságában élete végéig vezető szerepet a közösség irányításában is. N. dogmatikusként és kontroverz-teológusként elsősorban a reprobatio-vitában fejtette ki a véleményét, az ortodox szerzők közül pedig elsősorban M. Fabrice de Bassecourt és G. Voetius nézeteivel szállt vitába, érvelésében fokozatosan közeledve a korszak kibontakozó filozófiai racionalizmusának elveihez.

Fő művei: Tableau de la bonne foy etsincerite de M. Fabrice de Bassecourt, Antwerpen: 1618.; Proeve vande conscientieuse oprechtigheydt ende wijsheydt Gisberti Voetii, Amsterdam: 1637.; Praestantium ac eruditorum virorum epistulae ecclesiasticae, Amsterdam: 1660. Irodalom: H. C. Rogge: Johannes Uytenbogaert en zijn tijd 1-3., Amsterdam: 1874-76.; C. D. Sax: Carolus Niellius, Amsterdam: 1896.; RGG. IV.; BBKL. VI. (HP)