NICOLE, Pierre (1625, Chartres - 1695, Paris): francia katolikus teológus és filozófus, egyházmegyés pap, Descartes rendszerének és a felvilágosodás eszméinek híve, a janzenizmus egyik jelentős képviselője. Párizsi tanulmányai során ismerkedett meg ¤ C. Jansen augusztinianizmusával, majd tanára és barátja, ¤ A. Arnauld hatására maga is csatlakozott a janzenista mozgalomhoz és éveken át tanított az irányzat szellemi központjának számító Port-Royal kolostorában. Arnauld mellett élénk szellemi kapcsolatban állt a janzenista mozgalom olyan jelentős gondolkodóival, mint ¤ B. Pascal, ¤ Saint Beuve vagy ¤ P. Quesnel, a janzenistákat elítélő 1664-es királyi rendelet és az ismételt egyházi cenzúrák ellenére azonban nem követte az irányzat vezető gondolkodóit a németalföldi emigrációba. N. filozófiai írásaiban az arisztotelészi-skolasztikus logika és Descartes módszertanának egyeztetését tekintette legfontosabb feladatának, magáról a logika tudományáról pedig úgy vélekedett, hogy az a teológia eszközeként a tapasztalati valóság megismerésének esetlegességével szemben olyan racionális bizonyosságot képvisel, amely Isten bölcsességére és mindenhatóságára utal. Teológiai írásaiban N. egy új, racionális forráskritikán alapuló karteziánus hermeneutika kidolgozását tekintette feladatának, morálteológiai értekezései középpontjában pedig - a molinizmus és a laxizmus elutasítása mellett - az önszeretet és az önismeret közötti feszültség feloldásának kísérlete állt. Társszerzőként közreműködött barátja és mestere, Arnauld nevezetes "Port-Royali Logikájának" megírásában és Pascal Vidéki leveleinek megszövegezésében, amelyeket saját, erősen rigorista és predestinációs nézeteivel kiegészítve latin fordításban is kiadott. Élete utolsó évtizedében a kvitetizmus irracionalizmusa elleni szellemi küzdelemben vett részt.

Fő művei: La logique ou l'art de penser 1-3. (A. Arnauld szerzőtársaként), Paris: 1662.; Essais de morale 1-13., Paris: 1671.; Refutation des Prinzipales erreur des Quietistes, Paris: 1695.; Oeuvres 1-25., Paris: 1755-81. Magyarul: Hitbéli s erkölcsi oktatások, Veszprém: 1815. Irodalom: A. Gazier: Histoire generale du mouvement janséniste 1-2., Plon, Paris: 1922.; E. P. James: Pierre Nicole, Jansenist and Humanist, Mouton, The Hague: 1972.; Kelemen János: A nyelvfilozófia kérdései Descartes-tól Rousseau-ig, Akadémiai-Kossuth, Budapest: 1977.; L. Goldmann: A rejtőzködő Isten, Gondolat, Budapest: 1981. (HP)