NICOLAI, Philipp (1556, Mengerinshausen – 1608, Hamburg): német lutheránus teológus, lelkipásztor és egyházi énekszerző. Teológiát Erfurtban és Wittenbergben tanult és az utóbbi helyen ¤ P. Leyser növendéke volt, akinek az ubiquitas-vitában elfoglalt álláspontja N. számára is mértékadónak bizonyult. 1583-tól Herdecke lelkipásztoraként szolgált, ahonnan a város erőszakos rekatolizálása idején menekülni kényszerült. Rövid kölni tartózkodása idején kapcsolódott be N. az ekkor már javában dúló hitvitákba, amelyekben elsősorban a pápai hatalom és a kálvinizmus általa feltételezett arianizmusa és nesztorianizmusa ellen emelte fel a szavát. Az 1590-es évek elején N. több hesseni gyülekezet lelkészeként szolgált, 1599-ben pedig Unnába került. 1601-ben kapott meghívást Hamburgba, ahol haláláig folytatta irodalmi munkásságát és lelkészi szolgálatát. Élete utolsó évtizedében sorra jelentette meg dogmatikai műveit, amelyek az ortodox lutheranizmus szellemében elsősorban krisztológiai, kegyelemtani és antropológiai kérdéseket tárgyaltak, és visszatérő témájuk a megtestesülés és a Jézusban való valóságos isteni jelenlét kérdésének elemzése volt. Dogmatikai és kontroverz-teológiai munkái mellett N. kora jelentős prédikátora is volt, aki beszédeiből több kötetet is összeállított, amelyek közül a Jelenések könyvét magyarázó ciklusa a legjelentősebb. N. kora egyik jelentős lutheránus egyházi énekszerzője is volt; az egyházban nagy népszerűségnek örvendő, némileg misztikus hangvételű műveinek visszatérő témája Isten emberszeretetének, mint a megtestesülés titkának a dícsérete, megéneklése volt.

Fő művei: Fundamentorum Calvinianae sectae cum veteribus Arianis et Nestorianis, Tübingen: 1586.; Synopsis Articuli Controversi de Omnipraesente Christo, Hamburg: 1607.; Frewden Spiegel des ewigen Lebens, Frankfurt: 1599.; Theoria vitae aeternae, Hamburg: 1606. Irodalom: RGG. IV.; BBKL. VI. (HP)