NICOLAI, Jean (1594, Monzay – 1673, Paris): francia katolikus teológus és filozófus, dominikánus szerzetes, a barokk skolasztika tomista iskolájának képviselője. Teológiai és bölcseleti tanulmányait a párizsi egyetemen és a város híres St. Jacques kolostorában végezte és rövid római és lyoni tartózkodásait leszámítva egyész életét is a párizsi domonkosok közösségében töltötte. Évtizedeken keresztül tanított tomista teológiát és bölcseletet a rendi növendékeknek, 1661-től pedig házfőnökként irányította a St. Jacques kolostor életét. N. tudományos tevékenységének jelentős részét alkotta ¤ Aquinói Szent Tamás műveinek és a régi tomista szerzők munkáinak új kiadásban való sajtó alá rendezése, a hagyományos tomista eszmék népszerűsítése. Ugyanezt a célt szolgálták skolasztikus kompendiumai és kontroverz-teológiai írásai is, amelyekben kora hugenotta eszméivel, a jezsuita iskola nézeteivel, főképpen pedig a janzenista eszmékkel szállt vitába és éveken keresztül tagja volt annak a teológiai bizottságnak is, amely a janzenizmus római elítélését készítette elő. Kisebb teológiai, dogmatikai írásaiban foglalkozott a biblikus és patrisztikus teológia kérdéseivel és részletes kommentárban értelmezte ¤ Petrus Lombardus Szentenciáskönyvét. N. gyakran nyilatkozott meg egyházpolitikai kérdésekben is, amelyekben a római kúria és a francia udvar megbékélését, a szélsőséges gallikanizmus elutasítását, a királyi hatalomhoz lojális, de Róma-hű francia egyház megteremtését szorgalmazta, morális kérdésekben pedig a mérsékelt rigorizmus nézeteihez állt közel.

Fő művei: Theses thomistica orthodoxae, Paris: 1656.; De Constantini baptismo, ubi, quando et a quo fuerit vere celebratus, historica dissertatio. Opus posthumum, Paris: 1680. Irodalom: Cath Enc. XI.; DictThéolCath. XI.; LThK. VII.; BBKL. VI. (HP)