NEGRI, Francesco /Niger/ (1500, Bassano – 1563, Kraków): olasz reformátor, heterodox-antitrinitárius gondolkodó, 1524-ig bencés szerzetes. Padova bencés kolostorában ismerkedett meg ¤ M. Luther titokban terjesztett írásaival, amelyeknek főképpen bibliás szemlélete hatott rá. 1524-ben, amikor kiterjedt nyomozás indult az itáliai kolostorokban terjedő reformátori művek felkutatására, elhagyta rendházát, rendjét, a katolikus egyházat és Strassburgba ment, ahol kétkezi munkából élt, közben pedig ¤ M. Bucer és ¤ W. Capito irányítása alatt teológiát tanult. Az 1530-as évek elején bekapcsolódott a svájci reformáció egyházépítő munkájába; 1538-ban Chiavennában magániskolát alapított, részese volt a helyi újhitű gyülekezet megszervezésének, közben pedig élénk kapcsolatat tartott fenn az Itáliából menekült zwingliánus és antitrinitárius honfitársaival. A következő két évtizedben N. fontos alakja volt a kiformálódó kálvinizmus és a spirituális radikálisok közötti ellenségeskedéseknek és békülési kísérleteknek, amelyekben egyre határozottabban az antitrinitárius álláspontot tette a magáévá. Néhány alkalommal megfordult Itáliában is, hogy ott a radikális reformoknak szerezzen híveket, 1559-ben pedig az újrakeresztelők új központjának számító Lengyelországba utazott. Évekig élt az itáliai emigránsok pinczowi, Krakkó melletti közösségében, amelynek ekkor fia volt a lelkipásztora, közben pedig kiterjedt levelezése útján igyekezett népszerűsíteni radikális teológiai gondolatait. Mozgalmas élete során N. írt grammatikai műveket, vitairatokat, fordított antik szerzőket és számtalan levelet hagyott az utókorra. Legfontosabb műve, a La tragedia del Libero arbitrio a későbbi protestáns mártiriológiumok egyik előképe, költői alkotásai közül pedig Rhetia című himnusza jelentős.

Fő művei: Rudimenta grammaticae, Milano: 1541.; La tragedia di Libero arbitrio, Basel: 1546.; Rhetia sive de situ et moribus Rhetorum, Basel: 1547.; Canones grammaticales sive latina syntaxis, Poschiavo: 1555. Irodalom: RGG. IV.; BBKL. XIX. (HP)