NEANDER, August Johann Wilhelm /David Mendel/ (1789, Göttingen – 1850, Berlin): zsidó származású lutheránus teológus és egyháztörténész. 1805-ben, ¤ Fr. D. E. Schleiermacher művei hatására keresztelkedett meg, ezt követően pedig Göttingen és Heidelberg egyetemén teológiát és egyháztörténelmet tanult. 1813-ban kapott meghívást Berlin egyetemén az egyháztörténet tanszékre, közben pedig sorra jelentek meg írásai ¤ Alexandriai Szent Kelemen és ¤ Clairvauxi Szent Bernát életművéről, akiknek tanítását és spiritualitását a modern kereszténység megújítása fontos előképének tekintett. Berlini működése idején alkotta meg N. egyetemes egyháztörténeti kézikönyvét, amelynek szemléletében részben a pietista lelkiség hagyományait igyekezett feleleveníteni, részben pedig – Schleiermacher hatására – a hagyományos lutheránus ortodoxia nézeteivel fordult szembe. N. történeti kutatásai során már az ősegyházban is egy olyan úrvacsorai közösség vonásait vélte felfedezni, amely karizmatikus lelkipásztorai vezetésével a jézusi asztalkozösség liturgikus élményéből nyeri hitét és erejét. A racionális történetiség elvét valló, de a liberális történetkritika szélsőségeit elutasító, a romantika érzelemvallási szemléletét a pietista hagyománnyal ötvöző nézeteivel N. a lutheránus egyháztörténetírás megújításán fáradozott, közben pedig az értelem és a moralitás helyett a szív, az érzelmi érintettség elvére igyekezett visszavezetni a régi kereszténység világának a hit eleven megtapasztalásán, mint személyes élményen alapuló történéseit, de saját kora protestáns teológiájának és vallási életének megújítását is ennek felelevenítésétől remélte.

Fő művei: Der Glauben bei Clemens Alexandrinus, Heidelberg: 1811.; Bernhard von Clairvaux, Berlin: 1813.; Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche, Berlin: 1826.; Werke Neanders 1-14., Berlin: 1862-75. Irodalom: L. Schulze: A. N., Leipzig: 1890.; K. Th. Schneider: A. N., Schleswig: 1894.; BBKL. VI. (HP)