MYCONIUS, Friedrich /Mecum/ (1490, Lichtenfels – 1546, Gotha): német ferences szerzetes majd reformátor, teológus és egyházszervező. 1510-től Lipcsében és Weimarban végezte rendi tanulmányait és rövidesen hitszónoki megbizatást kapott. Radikális, túlságosan evangéliumi szelleműnek ítélt prédikációi miatt hamar konfliktusba került rendi elöljáróival, az 1520-as évek elején pedig végérvényesen csatlakozott ¤ M. Luther hitújító mozgalmához. 1524-től Zwikau, 1525-től Gotha lelkésze lett és aktívan közreműködött a reformált, lutheránus közösségek megszervezésében. A 20-as évek második felétől M. sorozatosan vett részt hitvitákon: részese volt a marburgi disputának, a wittembergi egységformula kidolgozásának és a smalkaldeni uniós tárgyalásoknak. 1538-ban, VIII. Henrik anglikán reformációja idején a szigetországban tárgyalt a német lutheránusokkal való együttműködésről, 1540-ben pedig résztvevője volt a hagenaui konvent tárgyalásainak. Közben jelentős prédikátori és egyházszervezői munkát végzett és fontos szerepet játszott a reformáció szászországi meggyökereztetésében. Élete utolsó éveiben betegség miatt már alig prédikált; ekkor írta meg – erősen személyes hangú, önéletrajzi elemekben bővelkedő – beszámolóját a reformáció első éveinek históriájáról. Teológiai nézeteiben, műveiben M. Luther tanításához igazodott is igen élénk szellemi kapcsolatban állt ¤ Ph. Melanchtonnal és munkatársaival, de a dogmatikai és hitvallási kérdések alig foglalkoztatták: szinte egész írói működése a Szentírás értelmezésére és a sola scriptura elvének a mindennapi vallási életben való érvényesítése, lelkipásztori alkalmazása előmozdítására irányult, hitelvi kérdésekről és egyházszervezeti ügyekről pedig inkább csak igen kiterjedt levelezésében mondott véleményt.

Fő művei: Der Widertaufe Lehr und Geheimnis aus heiliger Schrift widerlegt, Wittenberg: 1530.; Historia Reformationis, Leipzig: 1715. Irodalom: K. F. Ledderhose: Myconius, Hamburg: 1854.; P. Scherffig: F. Mecum von Lichtenfels, Leipzig: 1909.; RGG. IV.; LThK. VII.; BBKL. VI. (HP)