MONTAIGNE, Michel Eyquem (1533, Montaigne - 1592, Montaigne): francia moralista és filozófiai író, olyan gondolkodó, akiről utókora így fogalmazott: "vallásában katolikus, moráljában pogány, filozófiájában szkeptikus". Rangjának, vagyonának köszönhetően az igen alapos humanisztikus képzésben részesült, egy ideig közhivatalokat is viselő M. 1585-től magántudósként csak művészi esszék formájába öltött gondolatai megfogalmazásának élt, borzadva szemlélve a körülötte Franciaországot dúló vallás- és polgárháborút. Életműve – néhány fordítást, kisebb értekezést és levelezését leszámítva – valójában az Esszék, mint lelki napló és gondolati reflexió-gyűjtemény, amelyben a szerző szkeptikus életfilozófiát, hedonista morált és egy érzelmeken alapuló, a felekezeti kicsinyességektől mentes naturális kereszténységet hirdet, egyben pedig nyelvében és stílusában is világirodalmi rangra emeli a bölcseleti és morális esszé műfaját. Felfogásának sarokpontja minden tudás viszonylagosságának, tötedékességének állítása és az a szándék, hogy a gondolkodó ember megszabaduljon azoktól a kötelékektől, amelyeket a tekintély és a hagyomány kényszerít rá. Nem vonja kétségbe a természetfeletti kinyilatkoztatás és Isten valóságát, ám magában a vallásos életformában sokkal inkább a tudás hamis bizonyosságának és a társadalmi konvencióknak, mint a természetben adott végső törvényszerűségeknek és rendnek a képét látja felbukkanni. Végső soron szkepticizmusa, amely ¤ P. Charron írásaiban talált folytatóra, ugyanakkor magára vonta ¤ B. Pascal vagy ¤ P. Bérulle elutasító haragját, nem a klasszikus antik szkepticizmus, hanem Szókratész vagy Seneca hagyományának folytatója.

Fő művei: Oeuvres complétes 1-6., Paris: 1924. Magyarul: Esszék, Európa, Budapest: 1957. (HP)