MOLINOS, Miguel de (1640, Muniesa – 1696, Roma): spanyol katolikus teológus és egyházi író, közismert gyóntató és lelki vezető, a kvietizmus spirituális irányzatának fő képviselője. Valenciában volt apáca-közösségek lelki irányítója, 1662-től pedig egy szenttéavatási ügy miatt Rómában tartózkodott, ahol legfontosabb, kvietista nézeteit összefoglaló művét is megjelentette és hitszónokként is tevékenykedett. 1685-ben az inkvizíció eljárást indított ellene, amely elmarasztaló ítélettel zárult és nézeteit 1687-ben pápai rendelkezés is elítélte. Büntetése tanításának visszavonása mellett vezeklést és életfogytig tartó kolostori fogságot írt elő számára; nézeteinek spanyol követői közül is többeket fogsággal vagy más egyházi büntetésekkel sulytottak, ő maga pedig néhány év elmúltával római fogságában halt meg. M. kifogásolt nézeteit kifejtő lelki kalauzában azt tanította, hogy a legnagyobb lelki tökéletesség a lélek teljes passzivitásában, szemlélődő állapotában, minden cselekvés elkerülésében érhető el, mert így képesek vagyunk minden kísértés elhárítására. Nézete szerint egyedül Istennek kell cselekednie, az ember számára e teljes passzivitásban minden más, így az egyház és annak előírásai is feleslegesek. A M. és követői elleni szigorú fellépésnek köszönhetően kvietizmusának szélsőséges formája alig gyakorolt hatást a későbbi katolikus spiritualitásra, némileg megszelidített változata, a szemi-kvietizmus viszont ¤ M. Guyon és ¤ Fénelon mozgalmában élt tovább.

Fő művei: La devoción de la buena muerte, Valencia: 1662.; La Guía espiritual, Roma: 1675; Madrid: 1676.; Tratado de la Comunión cuotidiana, Valencia: 1687. (HP)