MEREZSKOVSZKIJ, Dmitrij Szergejevics (1866, Szankt-Peter-Burg – 1941, Párizs): orosz ortodox vallásos gondolkodó, író, költő, az orosz szimbolizmus világhírű képviselője. Bölcsész tanulmányait a pétervári egyetemen folytatta, de megfordult számos nyugat-európai egyetemen is. Fiatal éveiben az orosz szimbolista költők csoportjához tartozott, egyházkritikájában pedig a vallásos érzület és a misztika iránti fogékonyságot kérte számon. ¤ V. Sz. Szolovjev szellemi hatása fordította érdeklődését az életfilozófiák és a kortárs istenkereső gondolkodás irányába. Hamarosan egyik fő alakjává vált az oroszországi vallási megújulást szorgalmazó értelmiségi csoportnak és egy új kereszténység nevében ekkor alapította felesége, Z. Gippiusz társaságában azt a modern orosz vallásbölcselet műhelyének számító Vallásfilozófiai Társaságot, amelynek elvei között a Jó és a Gonosz harcának eszméje és Oroszországnak a Nyugat vallási megújulását szolgáló küldetése is szerepelt. Az íróként és gondolkodóként is igen népszerű M. 1920-ban emigrált Oroszországból és élete végéig a fehér emigráció radikális szovjetellenes nézeteit képviselve egyik meghatározó figurája lett a párizsi orosz értelmiség a misztika és az irracionalizmus iránt erősen vonzódó csoportosulásának. Az emigráció évtizedeiben drámák, történelmi regények és hitkereső töprengéséről tanúskodó tanulmányok egész sorát közreadó, 1933-ban a Nobel-díj komoly várományosának is számító M. élete utolsó évtizedére szélsőséges vallásbölcseleti nonkonformizmusával és misztikus szemléletével meglehetősen magára maradt; sem az egzisztencializmus és a szofiológiai törekvések hívei, sem a neopalamista ortodoxia irányába tájékozódó honfitársai táborában nem talált híveket és követőket.
Fő művei: Sztyihotvorenyija, SzPB.: 1887.; Tolsztoj i Dosztojevszkij 1-2., SzPB.: 1900.; Szmerty bogov, SzPB.: 1900.; Hrisztosz i Antichrist 1-3., SzPB.: 1906.; Carsztvo Antihriszta, München: 1921.; Nyeizvesztnyij Ieszusz 1-3., Beograd: 1932-34.; Szobranyije szocsinyenyija 1-40., Moszkva: 1990. Magyarul: Az istenek alkonya. Julianus Apostata, Budapest: 1921.; Az istenek születése, Budapest: 1926.; Az ismeretlen Jézus, Budapest: 1934.; A Messiás, Budapest: 1937. Irodalom: G. V. Florovskij: Putyi russzkogo bogoszlovija, Paris: 1937.; N. O. Losskij: History of Russian Philosophy, New York: 1951.; P. Jevdokimov: Christus im russischen Denken, Trier, 1977.; Az orosz vallásbölcselet virágkora 1-2. (Szerk.: Török E.), Budapest: 1988. (HP)