MERCIER, Désiré (1851, Braine l'Allend - 1926, Bruxelles): belga katolikus filozófus és teológus, egyházmegyés pap, a leuweni egyetem tanára, majd Malines és Bruxelles érseke, bíboros, az ¤ ortodox neotomizmus neves képviselője és a mozgalom 'leuweni iskolájának' megteremtője. Az általa a leuweni egyetemen alapított Filozófiai Intézet egyszerre volt központja a skolasztika történeti tanulmányozásának, a kísérleti természettudományok és a klasszikus metafizikai diszciplínák művelésének. Maga M. a skolasztikus gondolkodás modern eszmékkel való felfrissítésének volt a híve; különösen nagy jelentőséget tulajdonított a biológiának és a kísérleti pszichológiának a keresztény bölcselet újrafogalmazásában és maga is több viziológiai, pszichológiai munkát tett közzé. Több tankönyvet írt, folyóiratot, könyvsorozatot szerkesztett, bíborosként pedig egy szociálisan érzékeny, modern egyház megteremtésén fáradozott. Munkatársai és tanítványai között volt a filozófiatörténész ¤ P. Mandonnet és ¤ M. de Wulf, a pszichológus ¤ A. Marc és a ¤ transzcendentális neotomizmus irányzatát megteremtő ¤ J. Marechal is.

Fő művei: Les origines de la psychologie contemporaine, Neuwelaerts, Leuwen: 1897.; Psychologie 1-2., Neuwelaerts, Leuwen: 1900.; Métaphisique generale ou Ontologie, Neuwelaerts, Leuwen: 1905. Irodalom: ChPh Bd. 2. (HP)