MEDINA, Miguel de (1489, Belalcázar - 1578, Toledo): spanyol katolikus teológus, ferences szerzetes, a korai barokk skolasztika képviselője. Alcalá egyetemén volt az egzegézis professzora, majd teológiai szakértőként részt vett a Tridenti Zsinat munkájában, ahonnan hazatérve a rendi kormányzatban viselt tisztségeket, közben pedig biblikus és hitvédelmi témájú könyveket, bibliai kommentárokat, a tridenti tanítást értelmező műveket és homiliákat jelentetett meg. M. még az 1550-es évek elején védelmére kelt rendtársa, ¤ J. Wild bibliakommentárjának, amelyet lutheranizmus gyanúja miatt a párizsi egyetem cenzúrázott és 1554-ben ¤ D. Soto is élesen bírált. M. 1558-ban tette közzé védőiratát, amelyet másfél évtizedes heves, igazhitűségét is megkérdőjelező irodalmi vita követett. Az ügy 1572-ben, M. az egyházatyák felfogását elvető cölibátus-könyvének megjelenését követően rendtársak feljelentésére a toledoi inkvizíció elé került, amelynek bírósága M. nézeteit a Hagyománnyal és a Tanítóhivatal véleményével ellentétesnek találta. A már igen idős M. a bíróság döntése értelmében nézetei visszavonására és a tridenti formulák maradéktalan elfogadására kényszerült és börtönbe került, ahonnan súlyosan betegen csak néhány héttel halála előtt szabadult. Kifogásolt nézeteit a következő évtizedekben olyan neves kontroverz-treológusok is elutasították, mint ¤ R. Bellarmini és ¤ D. Petau.

Fő művei: Apologia Jo. Feri, Alcalá: 1558.; Christianae paraenesis sive de recta in Deum fide libri septem, Venezia,: 1564.; De sacrorum hominum continentia libri V., Venezia: 1569.; De igne purgatorio, Venezia: 1569. Irodalom: M. Solana: Historia de la Filosofia Espanola en el siglo XVI., Madrid, 1940. (HP)