MEDINA, Bartolomeo (1527, Medina - 1581, Salamanca): spanyol katolikus teológus és filozófus, dominikánus szerzetes, a spanyol skolasztika jelentős képviselője. Salamanca egyetemén ¤ F. de Vitoria tanítványa volt, majd ugyanott tanárként együtt dolgozott ¤ M. Cano-val és ¤ D. Soto-val, halála után tanszékét pedig az ugyancsak ismert teológus rendtárs, ¤ D. Banez örökölte. Vitoria szellemi útmutatásának megfelelően ő is ¤ Aquinói Szent Tamás alapján tanította a teológiát és irodalmi működésének is Tamás Summájának kommentálása volt a tárgya. Érdeklődése elsősorban az etika és a morálteológia kérdéseire irányult; ennek megfelelően elsősorban a Summa theologiae második és harmadik részéhez fűzött magyarázatokat. Eredeti módon értelmezve a tamási szövegeket, M. teremtette meg a katolikus morálteológia probabilista irányzatát, azt a morális mérlegelési módot, amely a cselekedetek megítélésekor mindig az inkább igazolható tettek helyeslése mellett dönt. Morális felfogását M. önálló értekezésekben is kifejtette; ezek leggyakoribb témája a bűnbánat kérdése és a bűnbocsánat szentsége hatékonyságának elemzése.

Fő művei: Commentaria in primam secundae, Salamanca: 1577.; Commentaria in tertiam partem, a Q I ad 60, Salamanca: 1584.; Breve instruction de comme se ha administrar el sacramento de la penitentia, Salamanca: 1580. Irodalom: M. Solana: Historia de la Filosofia Espanola en el siglo XVI., Madrid: 1940.; C. Giacón: La seconda scolastica 1-3., Marietti, Milano: 1944-50. (HP)