MAUSS, Marcel (1872, Épinal – 1950, Paris): francia zsidó társadalomtudós, szociológus, antropológus és etnológus, ¤ E. Durkheim unokaöccse és tanítványa. Nagybátyja irányítása alatt Bordeaux egyetemén kezdte szociológiai és etnológiai tanulmányait, 1895-től pedig Párizsban történelmet és vallástörténetet hallgatott. 1896-tól Durkheim közeli munkatársaként egyik szervezője és szerkesztője volt a Durkheim-iskola L'Année sociologique című folyóiratának és itt adta közre többnyire társszerzők közreműködésével kidolgozott, fontos, a mágiáról és a primitív vallások áldozati gyakorlatáról írott, hatalmas empírikus anyagot feldolgozó tanulmányait. Külföldi tanulmányutakat követően M. 1901-től az École Pratique de Hautes Etudes keretében a történelemnélküli népek vallástörténetét tanította; 1926-ban a Sorbonne etnológiai, 1931-ben a College de France szociológiai tanszékére nyert kinevezést, ahol a háború okozta kényszermegszakítással élete végéig tanított. Vallástudományi tárgyú, az 1910-es évek elejéig írt munkáiban M. a vallási jelenségek komplex, a történeti, a szociológiai és a néprajzi anyagot és módszereket egyszerre feldolgozó vizsgálatára törekedett és azt a nézetet képviselte, hogy a vallás a primitív társadalmak alapvető, kreatív funkciója, amely elsősorban a mágikus praxisban, mint a gyakorlati élet és a spirituális valóság közötti közvetítés valóságában bontakozik ki. Értelmezésében ugyanakkor a mágia és a vallás reálisan különbözik is egymástól: az egyik a teremtő gyakorlat, a másik a metafizikai töprengés eszköze, egy-egy civilizáció fejlődésének két szükségszerű és egymást kiegészítő mozzanata. 1910 körül kidolgozott, az imádság lényegét vizsgáló tanulmánya után Durkheim hagyatékának sajtó alá rendezésétől eltekintve M. már nem foglalkozott vallástörténeti és vallásetnológiai kérdésekkel; ettől kezdve elsősorban az etnológiának és antropológiának a szociológiához viszonyított tudományos önállósága és az etnológiai tudományok módszertanának kérdései kötötték le a figyelmét és tudományos szemléletével jelentősen járult hozzá a későbbi strukturális antropológia kibontakozásához.

Fő művei: La priére, Paris: 1909.; Essai sur le don, Paris: 1925.; Oeuvres 1-3., Paris: 1969. Magyarul: Az imádság, In: A francia szociológia (Szerk.: Ferge Zsuzsa), Budapest: 1971.; Szociológia és antropológia, Budapest: 2000. Irodalom: J. Cazeneuve: La sociologie de Marcel Mauss, Paris: 1968.; M. Fournier: Marcel Mauss, Paris: 1994.; A vallástörténet klasszikusai. Szöveggyűjtemény (Szerk.: Simon R.), Budapest: 2003. (HP)