MASSOULIÉ, Antoine (1632, Toulouse – 1706, Roma): francia katolikus teológus, a barokk skolasztika tomista iskolájának képviselője, dominikánus szerzetes. Fiatal éveiben a francia domonkosok több konventjében tanított filozófiát, majd St. Germain rendi főiskoláján volt novíciusmester és a teológia tanára és ezekben az években rendezte sajtó alá neves rendtársa, ¤ V. Contenson Theologia mentis et cordis című monumentális lelkiségi munkáját. 1687-től Rómában élt; ettől az időtől rendfőnöki asszisztens, a Szent Officium és a Ritus Kongregáció konzultora volt. Ebben a minőségében egyik hivatalos bírálója volt ¤ F. de Fénélon írásainak és elméleti ellenfele a quietizmus misztikájának, amelynek ellensúlyozására ¤ Aquinói Szent Tamás alapján igyekezett egy racionális misztikát kidolgozni, a rítus-vitában pedig a jezsuiták inkulturációs szemléletével szemben a liturgikus hagyomány konzervatív védelmezői közé tartozott. Kegyelemtani kérdésekről írva élesen elutasította a molinista nézeteket, ami miatt zömében jezsuita ellenfelei a janzenizmus iránti szimpátiával is megvádolták. Irodalmi működésének középpontjában egy olyan szisztematikus spirituális teológia megalkotásának szándéka állt, amelyet a tomista hagyományból igyekezett levezetni. Ebben a szellemben kommentálta és értelmezte Szent Tamás szövegeit, önálló értekezéseiben pedig az imádságos élet és az istenszeretet kérdéseit vizsgálta. Ortodox tomista szemléletű, a kegyelemtani vitában ¤ D. Banez felfogását követő munkáiban ő fogalmazta meg a "Divus Thomas sui interpres" ("Az isteni Tamás önmagát magyarázza") elvet, amely azután évszázadokon keresztül alapelvnek számított a dominikánus teológusok Tamás-értelmezései és kommentárjai számára.

Fő művei: Divus Thomas sui interpres de divina motione et libertate creata 1-2., Roma: 1692.; Oratio ad explicandam Summam theologicam D. Thomae, Roma: 1701.; Traité de l'amour de Dieu, Paris: 1703. Irodalom: A. Touron: Histoire des hommes illustres de l'ordre de Saint Dominique V., Paris: 1749.; DictThéolCath. X. (HP)