MARTINI, Cornelius (1568, Antwerpen – 1621, Helmstedt): német lutheránus teológus és filozófus, a klasszikus metafizikai hagyomány újrafogalmazója a német protestáns teológiában. Teológiát a humanista hagyomány és a philippiánus teológia szellemében tanult Rostock egyetemén, bölcseleti tanulmányait pedig Helmstedt egyetemén egészítette ki, ahol 1592-ben a logika professzorává nyert kinevezést. A reformáció szellemében szokatlan módon családot nem alapító M. ezt követően három évtizeden keresztül tanítványok egész nemzedékét nevelte a humanista hagyomány és a lutheránus irénizmus szellemében. Bölcseleti előadásaiban M. Arisztotelész rendszerét igyekezett rekonstruálni és a lutheránus teológia elveit metafizikai alapokra helyezni. Ezzel a különösen a krisztológiában és az úrvacsoratan kérdésében úttörő vállalkozásával M. a protestáns iskolafilozófia egyik előhirnökévé, előkészítőjévé vált. A filozófia és a teológia viszonyát érintő, a kriptolutheránus ortodoxia nézeteit képviselő ¤ D. Hofmann által indított vitában M. sikeresen védte meg a hittételek értelmi és racionális megalapozásának elvét és ugyanezt az álláspontot képviselte a tárgyban tartott regensburgi dispután is. A logikai témákban elsősorban ¤ P. Ramée ellenfelének számító M. élete utolsó éveiben arra is kísérletet tett, hogy bölcseleti alapon dolgozza ki a protestáns dogmatika teljes rendszerét. M. bölcseleti szemlélete megtermékenyítőleg hatott a lutheránus teológia későbbi irénista és unionista vonulatára; teológus tanítványai közé tartozott ¤ G. Calixt és ¤ K. Hornejus is.

Fő művei: Metaphysica, Strassburg: 1605.; De Analysi logica tractatus, Helmstedt: 1619.; Commentariorum logicorum adversus Ramistas libri 5., Helmstedt: 1623.; Compendium Theologiae, Wolfenbüttel: 1650. Irodalom: E. Schlee: Der Streit des Daniel Hofmann über das Verhaltnis der Philosophie zur Theologie, Marburg: 1862.; M. Wundt: Die deutsche Schulmetaphysik des 17. Jhs., Hamburg: 1936.; RGG. IV. (HP)