MARHEINEKE, Philip Konrad (1780, Hildesheim – 1846, Berlin): német lutheránus teológus, a felvilágosodás racionalizmusa és a romantikus historicizmus közötti teológiai átmenet és a spekulatív teológiai hagyomány jelentős képviselője. Göttingen egyetemén tanult teológiát és bölcseletet, rövid heidelbergi és erlangeni tanári működés után pedig 1811-től Berlin egyetemén lett a szisztematikus teológia professzora, ¤ Fr. D. E. Schleiermacher közeli munkatársa. M. dogmatikai nézeteit a klasszikus német filozófia spekulatív idealizmusa hátározta meg. Tanári működése korai szakaszában Schelling identitásfilozófiájának hatása alatt állt, később azonban Hegel szellemfilozófiáját igyekezett a keresztény dogmatika világába átemelni. Ennek megfelelően a szellemnek az emberi gondolkodás dialektikájából kiinduló istenfogalmában Istent a lét és a gondolat egységeként és azonosságaként igyekezett megragadni és kísérletet tett arra is, hogy a Szentháromság misztériumát a hégeli dialektika racionális kategóriáival, Isten belső öntudatának kiteljesedéseként írja le. A hégeli bölcselet körül az 1830-as évektől kibontakozó vitában M. volt az óhégeliánusnak nevezett konzervatív tábor vezető teoretikusa, aki a teljes dogmatikai rendszernek a dialektikus racionalizmus szellemében való átformálásán fáradozott és élesen szembefordult Schelling és a korabeli romantika misztikus irracionalizmusával, de a radikális újhégeliánusok szubjektivizmusával és antropológiai gyökerű ateizmusával is. A vallás eredetének kérdését M. a szellem, mint tudat és öntudat belső mozgásából igyekezett magyarázni, krisztológiájában pedig Hegel és Schleiermacher nézeteinek szintézisét próbálta megteremteni.

Fő művei: Christliche Symbolik 1-2., Heidelberg: 1810-14.; Institutiones symbolicae, Heidelberg: 1812.; Geschichte der deutschen Reformation 1-3., Berlin: 1816.; Die Grundlehren der christlichen Dogmatik als Wissenschaft 1-2., Berlin: 1819.; Bedeutung der Hegelschen Philosophie in der christlichen Theologie, Berlin: 1841.; Zur Kritik der Schellingschen Offenbarungphilosophie, Berlin: 1843.; Die Reformation, ihre Entstehung und Verbreitung in Deutschland, Berlin: 1846.; Theologische Vorlesungen 1-2., Berlin: 1847-49. Irodalom: M. Weber: Le systéme dogmatique de M., Paris: 1857.; K. H. W. Schwartz: Zur Geschichte der neuesten Theologie, Leipzig: 1869.; Fr. Mildenberger: Geschichte der deutschen evangelischen Theologie im 19. und 20. Jahrhundert, Kohlhammer, Stuttgart: 1981.; LThK. VI.; RGG. IV. (HP)