MAINARDI, Augustino (1482, Saluzzo – 1563, Chiavenna): piemontei olasz kálvinista teológus és lelkipásztor, fiatal éveiben katolikus pap, ágostonrendi szerzetes. Fiatal éveiről keveset tudunk, de vélhetően rendi kötelékben tanult teológiát, ezt követően pedig Astiban lett hitszónok. Már az 1530-as évek elején eretnekség és titkos lutheranizmus gyanújába került. Börtönbe zárták, de okos védekezéssel elérte szabadulását. Ezt követően Paviában működött, ahol szentbeszédei és disputációi miatt ismét eljárás indult ellene. Az 1540-es évek derekán az Alpokba, Chiavennába menekült, ahol helyiekből és itáliai menekültekből kis evangéliumi közösséget szervezett, amelynek haláláig lelkipásztora maradt. Évtizedeken keresztül küzdött az antitrinitárius és spiritualista szélsőségek ellen, hitvallásos nézeteit pedig ¤ J. Brenz általa lefordított katekizmusa szerint alakította. Az olaszajkú kálvinizmus jelentős alakjának számító M. közösségének belső viszályaival a retoromán protestáns közösségek szinódusa is gyakran foglalkozott, ő maga azonban szilárdan kitartott a hitújítás kálvini, svájci irányzatának mérsékelt változata mellett. Kevés, nyomtatásban is napvilágot látott írásában elsősorban a mise és az istentisztelet értelmezésével, egyházszervezési kérdésekkel és vitakérdésekkel foglalkozott, számos fordítást készített, a közötte és ¤ H. Bullinger közötti sorozatos levélváltás pedig fontos forrás az Alpok vidékének reformációtörténetéhez.

Fő művei: Briefwechsel mit Heinrich Bullinger, Bullingers Korrespondenz mit den Graubündern, Basel: 1904.; Missae ac missalis anatomia, hoc est Dedulcida ac familiaris, Glarus: 1561.; Anatomie de la messe et du messel, Glarus: 1562. Irodalom: E. Camenisch: Bündnerische Reformationsgeschichte, Chur: 1920.; RGG. IV.; BBKL. V. (HP)