MAGNI, Valerian /Valerianus a Milano/ (1586, Milano – 1661, Salzburg): arisztokrata születésű olasz katolikus teológus és diplomata, kapucínus szerzetes, az ausztriai ellenreformáció jellegzetes alakja. 1602-ben Prágában lépett szerzetesi közösségbe, tanulmányait követően pedig az osztrák-cseh rendtartomány elöljárójaként és bölcselettanáraként tevékenykedett. 1616-tól Lengyelországban, az ottani protestánsok visszatérítésén dolgozott. Az 1620-as évek elején Franciaországban járt diplomáciai megbízatással, ezt követően pedig Linzben novíciusmester, Prágában filozófiatanár volt. Az 1620-as években meghatározó szerepet vállalt a prágai egyházmegye megreformálásában, a harmincéves háború első szakaszában pedig Wallenstain és Richelieu is a tárgyalópartnerei közé tartozott. Teológiai tanácsadóként része volt a prágai béke megkötésében, 1645-től pedig a protestáns Hessen, Brandenburg és Danzig rekatolizálásának feladatát bízták rá. Teológiai nézeteiben M. a tridenti zsinat utáni katolikus hittudomány általánosan elfogadott, középutas tomista változatát képviselte. Kontroverz-teológiai írásainak jellegzetessége az volt, hogy protestáns partnereivel szemben nem a korban szokásos éles hangú vitát, hanem a katolikus tanításnak a megnyerést célzó pozitív előterjesztését tekintette céljának. Művei másik csoportját olyan bölcseleti előadások teszik ki, amelyekben a barokk tomizmus logikai és ismeretelméleti összefoglalására és ismertetésére helyezte a hangsúlyt. 1651-ben az ugyancsak az ellenreformáció ügyén fáradozó jezsuitákkal keveredett vitába; ellenségei nyomására a protestánsokkal szembeni túlzott engedékenység vádjával Bécsben még fogságot is szenvedett, ezt követően pedig rendje salzburgi kolostorába vonult vissza.

Fő művei: Lux in tenebris lucens, Pragae: 1613.; Judicum de Anticatholicum et Catholicum regula credenti libri VI. 1-4., Pragae: 1628-30.; De infallibilitate Romani Pontificis, Viennae: 1643.; Apologia contra imposturas jesuitarum, Pragae: 1658.; Logica ad philosophiae Substantialia, Pragae: 1655. Irodalom: G. Abgottspon: P. V. M. sein Leben im allgemeinen, seine apostolische Tatigkeit, Olten: 1939.; DictThéolCath. IX.; LThK. VI. (HP)