MACHOVEC, Milan (1925, Kolin – 2003, Praha): cseh marxista filozófus és valláskritikus, a keresztények és marxisták közötti szellemi közeledés és párbeszéd jelentős alakja, a modern ateizmus elméletének teoretikusa és kritikusa. 1945-től filozófiát és klasszika-filológiát tanult a prágai Károly Egyetemen, 1953-tól pedig ugyanott a dialektikus materializmus és a tudományos ateizmus professzoraként tanított. Az 1960-as évek elejétől a humanista marxizmus irányzata mellett elköteleződő, ellenfelei által revizionistának minősített M. ¤ E. Bloch, a lengyel ¤ L. Kolakowski és a honfitárs ¤ V. Gardavsky mellett fontos szereplőjévé vált a keresztények és marxisták között kibontakozó, a keleti tömb országaiban erős fenntartásokkal kísért párbeszédnek. Az 1968-as prágai eseményeket követően elmozdították állásából és rendőri megfigyelés valamint publikációs tilalom alá helyezték, a Charta 77 aláírását követően és retorzióként külföldre kicsempészett könyveinek megjelenése miatt pedig ellenőrzése és elszigetelése a 80-as évek elején csak fokozódott. A szocialista rendszer összeomlása után, 1989-ben rehabilitálták és egyetemi állását is visszakapta; élete utolsó évei a kereszténységhez való szellemi közeledés és az ateista lelkiismeretvizsgálat jegyében teltek. M. legfontosabb, Jézus-könyvében kifejtett tézise a kereszténység és a marxizmus közös, humanista elkötelezettségének állítása volt. Ennek megfelelően számára Jézus a nembeli ember paradigmatikus modellje és egyben történeti valóság, a keresztény társadalmi utópia pedig a marxi társadalmi program megelőlegezése. Ebben az összefüggésben M. különös jelentőséget tulajdonított a keresztény társadalomteológia eredményeinek, a forradalom- és felszabadítás-teológiáknak vagy a ¤ J. Moltmann nevéhez kapcsolódó remény-elv érvényesítésének, de eljutott annak megfogalmazásához is, hogy az Isten-kérdés valójában az emberre, annak lényegére és természetére való rákérdezés. Hitre vágyó ateizmusának attitűdjét M. élete végéig megőrizte, az pedig szinte jelképes, hogy végakarata szerint sírjánál a prágai segédpüspök imája búcsúztatta az "ateista humanistát".

Fő művei: Marxismus und dialektische Theologie, Zürich: 1965.; Thomas Garrigue Masaryk, Praha, 1966.; Vom Sinn des menschlichen Lebens, Freiburg i. Br.: 1971.; Jesus für Atheisten, Stuttgart: 1972.; Marxisten und Christen. Brüder oder Gegner?, Gütersloh: 1978.; Die Rückkehr zur Weisheit, Stuttgart: 1988.; Die Frage nach Gott als Frage nach dem Menschen, Innsbruck: 2000.; Heimat Europa, Linz: 2002. (HP)