MACCOVIUS, Johannes /Makowsky, Jan/ (1588, Lobzenic – 1644, Franeker): lengyel származású németalföldi kálvinista teológus és bölcselő, az ortodox kálvinista skolasztikus iskolafilozófia megteremtője. Fiatal éveiben Danzigban a neves kálvinista arisztoteliánus, ¤ B. Keckermann tanítványa volt, majd néhány éven keresztül Lengyel- és Csehországban házitanítóként dolgozott. Ezt követte számos német egyetemet érintő peregrinációja, amelynek során Heidelberg, Marburg, Wittenberg és Jéna egyetemén is megfordult. Vándorlásának utolsó állomása a németalföldi Franeker egyeteme volt, ahol 1615-től a teológia és a fizika, mint az arisztoteliánus bölcselet diszciplinája tanítására kapott megbízást. Ebben a minőségében résztvevője volt a remonstráns eszméket elmarasztaló dordrechti zsinatnak és egyik fő szószólója a ¤ J. Coccejus, közvetve pedig R. Descartes bölcseletét bíráló újarisztoteliánus szellemi mozgalomnak. A szisztematikus filozófia és a dogmatika szinte valamennyi témáját tárgyaló írásaiban M. a hittudomány logikai és bölcseleti megalapozásának fontossága mellett sorakoztatott fel érveket. A németalföldi kálvinista ortodoxia szellemi tájékozódását egy évszázadra meghatározó M. kedvelt témái közé tartozott a krisztológia és a kegyelemtan bölcseleti vizsgálata, a filozófia induktív és deduktív módszerének a teológiai érvelésben való használatával kapcsolatos kérdések elemzése és annak bizonyítása, hogy a karteziánus, lényegében matematikai-geometriai természetű okoskodás, az annak lényegét jelentő modern racionalizmus a hittudományban elégtelen eljárás.

Fő művei: Kurzes System der Theologie, Franeker: 1615.; Ch. M. Pfaff: Introductio in historiam theologiae literariam II., Tübingen: 1725.; J. G. Walch: Bibliotheca theologica I., Jena: 1757. Irodalom: A. Kuyper: J. M., Leiden: 1899.; RGG. IV.; BBKL.V. (HP)