LUTHARDT, Christoph Ernst (1823, Marodsweisach – 1902, Leipzig): német lutheránus teológus, a neolutheránus erlangeni iskola képviselője. Erlangen egyetemén tanult teológiát, közben pedig egy esztendőn keresztül Berlinben ¤ L. Ranke és Fr. W. J. Schelling előadásait hallgatta. 1846-tól több müncheni gimnáziumban volt történelem és vallástanár, 1851-ben pedig tanárként tért vissza Erlangen egyetemére. 1854-ben Marburgba került, 1856-tól pedig Lipcse egyetemén lett a rendszeres teológia professzora, az itt szerveződő neolutheránus szellemi kör meghatározó alakja. Ettől az időtől jelentős közéleti és szerkesztői feladatokat vállalt és egyik irányítójává lett a liberális teológia ellenében kibontakozó Luther-reneszánsznak. L. ellenfele volt a porosz birodalmi egyház eszméjének és az ezt felkaroló szabadelvű törekvéseknek, amelyekkel szemben az óprotestáns ortodoxia értékeinek egy hitvallásos teológiában való felújítását tekintette céljának. A reformáció hiteles értékeihez való visszatérés szellemében készítette el számos újszövetségi könyvköz írt kommentárjait, apologetikai és etikai értekezéseit és a neolutheránus dogmatika témáit összefoglaló kézikönyveit. A maga idejében újkonzervatív-ellenzékinek számító szemlélete jegyében L. számos tanítványt nevelt és visszatérően foglalkozott a teológia tudományos módszereinek valamint a hittudomány és a modern természettudományok viszonyának kérdéseivel, kegyelemtannal és krisztológiával is. Egyházi szónokként és bibliafordítóként is nevet szerzett magának és sorra jelentette meg biblikus, erkölcsi és közéleti kérdéseket tárgyaló beszédeinek gyűjteményeit.

Fő művei: Apologie des Christenthums 1-4., Leipzig: 1880.; Die Ethik Luthers, Leipzig: 1867.; Handbuch der theologischen Wissenschaften 1-3., Nördlingen: 1886.; Compendium der theologischen Ethik, Leipzig: 1896.; Die christliche Glaubenslehre, Leipzig: 1898. Irodalom: J. Kunze: Ch. E. Luthardt, Leipzig: 1903.; RGG. II. (HP)