LUKARISZ, Konstantinosz /Kürillosz I./ (1570, Iraklio – 1638, Konstantinápoly): görög ortodox teológus, egyházpolitikus, szerzetes, Konstantinápoly (Fanar) pátriárkája. Teológiai tanulmányait ¤ M. Marguniosz tanítványaként folytatta, a humán tudományokban való jártasságát pedig Padova egyetemén, ¤ P. Sarpi irányítása alatt szerezte. 1592-től papként az alexandriai patriarkátus kötelékében működött, különleges megbizatással pedig Lengyelországban dolgozott az ukrán egyházrész Rómával való uniója ellenében. 1601-ben lett Alexandria pátriárkája, 1620-tól pedig – többszöri megszakítással – Konstantinápoly pátriárkája volt. Ebben a minőségében igyekezett a török Porta, Moszkva, a svédek és Erdély lengyel-ellenes koalícióját megszervezni, amelynek célja az ukrán uniós törekvések meghiúsítása és a litván ortodoxia megerősítése volt. Az ortodoxia érdekeinek védelmében komoly szerepet vállalt abban a vitában is, amely a keleti egyház és a ferences missziók között a szentföldi kegyhelyek gondozása tárgyában bontakozott ki. Heves katolikusellenességéből fakadóan L. teológiai és egyházpolitikai tekintetben is igyekezett a protestáns Európával építeni ki kapcsolatokat, teológiai és egyházszervezeti tekintetben pedig erősen protestantizáló törekvéseket képviselt. Így nyomdát alapított, ahol az Újszövetség általa ellenőrzött újgörög, népnyelvű kiadását is megjelentette, élénk levelezésben állt protestáns teológusokkal, közvetítők révén pedig a kálvinista közösség és az ortodoxia közötti unió lehetőségeit kereste. Teológiai írásaiban és 1629-ben Genfben kinyomtatott hitvallásában is erősen kálvinista szinezetű dogmatikai elveket fogalmazott meg, amelyek élénk vitát váltottak ki az ortodoxia világában. Különutas vallási és politikai törekvéseit a protestáns hatalmak diplomáciai támogatása kísérte, ellenfeleit pedig a francia, a német és a pápai külpolitika bíztatta. E hatalmi játszma azzal ért véget, hogy a Porta – megelégelve ténykedését – kivégeztette, kálvinizáló hitvallását pedig az ortodox teológusok többsége és több zsinat is elítélte. L. polemikus teológiájában főképpen a megigazulás és a kegyelem kérdésében és a feltétlen Róma-ellenességben közeledett a reformáció álláspontjához, a muszlim-keresztény kontroverziák történetébe pedig a Korán fordítójaként és magyarázójaként írta be a nevét.

Fő művei: Confessio fidei Reverendissimi Domini Cyrilli Patriarchae Constantinopolitani, Genf: 1629.; Sermons 1598-1602. Irodalom: G. Haering: Ökumenisches Patriarchat und europaische Politik 1620 - 1638., Wiesbaden: 1968.; G. Podskalsky: Griechische Theologie in der Zeit der Türkenherrschaft, München: 1988.; BBKL. VI. (HP)