LOTZ, Johannes Baptist (1903, Darmstadt - 1994, München): német katolikus filozófus és teológus, jezsuita szerzetes, müncheni és római egyetemei tanár, a ¤ transzcendentális neotomizmus vezető képviselője. A klasszikus neotomizmus szellemében fogant tanulmányai közben ismerkedett meg - részben ¤ K. Rahnerrel közös mesterük, ¤ E. Przywara ösztönzésére - M. Heidegger filozófiájával, majd ¤ P. Rousselot és ¤ J. Marechal transzcendentálfilozófiai szemléletével s e hatások eredményeképpen dolgozta ki Rahnerhez hasonlóan a maga metafizikai és ismeretelméleti rendszerét. L. elméleti törekvéseinek visszatérő témája a modern neotomizmus szellemében értelmezett lét-fogalom és a heideggeri egzisztencia viszonyának tisztázása, ennek a programnak a következménye pedig egy határozottan poszt-kantiánus ismeretelmélet és egy perszonális antropológia képviselete. Több írásában elemzi Kant nézeteivel vitában a megismerés transzcendentális struktúráit, máskor pedig Aquinói Tamás és Heidegger ontológiai felfogását veti össze. Számos tankönyvének, római tanári működésének és a pullachi jezsuita főiskolán kifejtett iskolateremtő működésének is köszönhető, hogy a transzcendentális szemlélet az 1970-es évekre polgárjogot nyert a katolikus gondolkodásban. Foglalkozott a modern ateizmus jelenségeivel is: ezek a munkái leginkább a vallásos egzisztencializmus meglátásait hordozzák.

Fő művei: Sein und Wert, Kösel, München: 1938.; Sein und Existenz, Berchmannskolleg, München: 1965.; Der Mensch im Sein, Herder, Freiburg: 1967.; Martin Heidegger und Thomas von Aquin, Neske, Pfullingen: 1975.; Transzendentale Erfahrung, Herder, Freiburg: 1978. (HP)