LOSSZKIJ, Nyikoláj Onufrijevics (1870, Kreslavka – 1965, St. Geneviéve-des-Bois): orosz ortodox vallásfilozófus. Egészen fiatalon, a véglegesség szándékával hagyva el Oroszországot, Svájcban telepedett le, ahol megismerkedett az emigráns orosz marxisták és szocialiták eszméivel, közben pedig Bern egyetemén fizikát és természettudományokat tanult. Néhány kalandos év után, miközben rövid ideig még az Idegenlégióban is szolgált, hazatért és Szentpétervár egyetemén matematikát, fizikát, filozófiát és történelmet tanult és az orosz neokantiánusok szellemi táborához csatlakozott. 1900-tól a pétervári egyetemen volt magántanár, 1916-tól pedig a filozófia professzora. Szellemi útján ezekben az években fordult a korábbi kantiánus szemlélettől az intiutivista életfilozófia felé, a vallás, a metafizika és a misztika iránti érdeklődését pedig Schelling késői rendszeréből és ¤ V. Sz. Szolovjev nézeteiből marítette. 1922-ben, amikor családjával együtt kiutasították a Szovjetunióból, Prágában telepedett meg és 1941-ig az ottani egyetemen tanított. A következő négy évben Pozsonyban volt a filozófia professzora, 1947-től pedig a new yorki Szent Vlagyimir Teológiai Szeminárium tanáraként dolgozott, élete utolsó másfél évtizedét meg családja körében, Amerikában és Franciaországban töltötte. L. életművének java részében a klasszikus metafizikai hagyomány és a perszonalista bölcselet elveinek egyeztetésén fáradozott, ismeretelméletében az intuíció értelmezésével, etikájában a rossz problémájának megoldásával próbálkozott, élete utolsó szakaszában pedig a klasszikus orosz tradíció utolsó képviselőjeként a nagy bölcseleti rendszerek és az ortodox teológiai hagyomány összebékítésére, a metafizikai és a vallási közös szintézisbe foglalására tett kísérletet.

Fő művei: Osznovnye ucsenyija pszichologii s tocski zrenyija voljuntarizma, Szankt-Peters-Burg: 1903.; Obosznovanyije intuitivizma, Szankt-Peters-Burg: 1906.; Mir kak orgenyicseszkoje celoe, Moszkva: 1917.; Matyerija i zsizny, Berlin: 1923.; Szvoboda voli, Paris: 1927.; Tipi mirovozzrenyij, Paris: 1931.; Bog i mirovoje zlo, Berlin: 1941.; Uszlovija abszolutnogo dobra, Pressburg: 1944.; Obscsedosztupnoje vvegyenyije v filoszofiju, Frankfurt: 1956.; Izbrannoe, Moszkva: 1991. Magyarul: Az orosz vallásbölcselet virágkora 1-2. (Szerk.: Török E.), Budapest: 1988. Irodalom: V. V. Zenkovszkij: Isztorija russzkoj filoszofii, Paris: 1989.; W. Goerdt: Russische Philosophie, Freiburg-München: 1984. (HP)